Vélemény

„Jaj, de unom a politikát / Inkább engem törődne, és csinálnánk egy kisbabát!” – énekli Gizella az István a király című rockoperában. Gondolom, sokan vannak így ezzel, legalábbis ami a politikát illeti. Arról nem tehetünk, hogy éppen a politika tölti be életünk minden egyes napját, percét, mert még a családi ünnepek hangulatát is meghatározza, megüli jelenünket, olykor irányt is szab másnapunknak, még a legközelebbi rokonunkhoz fűződő viszonyunkat is befolyásolja.

A napokban Kézdivásárhelyen jártam, egy kiállítást kellett megnyitanom a Vígadó patinás termében, s minthogy a tárlatot már délelőtt, nagyon hamar berendezték, bőven volt időm arra, hogy körbecsavarogjam a várost, ne csak a már helyreállított, szép épületeket, vagy a szobrokat nézzem meg, bejárjak néhány udvarteret, hanem azt is észrevegyem, hogy vannak olyan kis, szürke épületek, amelyeket mégiscsak érdemesnek találtak arra, hogy emléktáblával megjelöljenek.

Berendelték a külügyminisztériumba Ausztria bukaresti nagykövetét vélhetően azért, hogy megmossák a fejét, mert Bécs megvétózta Románia csatlakozását a schengeni övezethez.

Olvasom, hogy Traian Băsescu lemondott a rendkívüli jogorvoslat lehetőségéről a Legfelsőbb Bíróság döntése kapcsán, amellyel jogerősen megállapították, hogy a volt elnök együttműködött a kommunista titkosszolgálattal, a Securitatéval. Eszembe jut a székelyek különleges kapcsolata az exelnökkel.

Nálunk nincs semmi érdekes – hangzik el gyakran, mikor felvetődik a kérdés, hogy mit mutassunk meg idegenből érkezett vendégeinknek. A csíkiaknak kéznél van Csíksomlyó, a Szent Anna-tó, a Gyilkostó és a Békás-szoros, a Gyimesek, a szépvízi határőr emlékközpont és víztározó, télen Hargitafürdő… s nagyjából ennyi.

2015-ben a németeket mély aggodalommal töltötte el, hogyan lehetne úgy befogadni a határok mentén gyülekező migránsokat (politikai vagy háborús menekülteket, gazdasági bevándorlókat, közönséges szélhámosokat), hogy Németország második világháborús bűntettei végre feledésbe merülhessenek. Ebben rejlett a Willkommenskultur lényege.

Találos kérdés: mi az, amiből azért gyártunk és halmozunk fel minél többet, hogy ne kelljen használnunk, elegendő, ha félni kell tőle? Nos, ez nem más, mint az atomfegyver.

Ma délután és este két negyeddöntős mérkőzéssel folytatódik a labdarúgó világbajnokság. Megtudjuk majd, hogy a brazil csodacsatárok miként képesek áttörni a horvát védelem falát vagy éppenséggel azt, hogy a teljesen kétféle stílusban játszó holland és argentin válogatottak közül kit koronáz majd meg a babér.