Vélemény

Vékonyka, de annál tartalmasabb verseskötet jelent meg a minap a magyarországi AB Art kiadó gondozásában. Fazakas Ida: Fohász sötétedés előtt című könyvéről van szó, amelynek borítóját Molnos Zoltán gyönyörű grafikája díszíti.

A Soli Deo Gloria református ifjúsági szövetség nyolcvan éve, 1943. augusztus 23-29. között rendezte meg Kiútkeresés ’43 címmel találkozóját Balatonszárszón.

Rég volt, valamikor a múlt század hetvenes éveiben, amikor valaki megkérdezte tőlem: mivel az újságíró pályát választottad, kire szeretnél hasonlítani? Kis gondolkodás után rávágtam, hogy a kolozsvári Kántor Lajosra.

Mindezek ismeretében azt a meglepő hírt közölte a Digi 24, hogy egy pap az Athosz-hegyen vadászpuskával meglőtt és súlyosan megsebesített egy román munkást, aki egy kolostor felújítási munkálatain dolgozott.

Akármilyen furcsa: a valóságot mindig azok az irodalmi művek közelítik meg a legjobban, amelyeket a legkevésbé tartunk valószerűnek.

Nem, nem ettem meszet, sem kisüstiből nem szedtem be reggeliben, hogy ilyet állítok: barozda a csűrben. Ugyanis a barozdának, azaz a barázdának a szántóföldön a helye, a csűrben pedig a mező termését tároljuk. Holott tegnap este tényleg a csűrbe került a barozda, mert a fennállásának immár 46. évét ünneplő, legendás Barozda együttes a templomáról híres, parányi csíki faluban, Delnén, a kultúrcsűrben lépett fel – négyállomásos erdélyi turnéja zárásaként.

A spanyolországi választások az Európai Unió államainak zömében óvatos derűlátásra adtak okot. Brüsszelben ugyanis az előző választásokon hajszálnyi többséggel hatalomra jutott Pedro Sánchez újabb – a hajszálnyinál ismét nem jobb eséllyel – továbbra is hatalmon maradhat.

A jónevűség nem annyira a saját eddigi színészi teljesítményéből származik, amely szintén nem lebecsülendő, hanem édesapjának a nevéből. Matt Salinger ugyanis annak a J. D. Salinger írónak a fia, akinek a Zabhegyező címen megjelent regényéért rajongott a múlt század hatvanas éveinek a magyar fiatalsága itthon, Erdélyben is.

Az eset annak kapcsán jutott eszembe, hogy a múlt csütörtökön, a női kardozók olimpiai kvalifikációs versenyén, Milánóban az ukrán Olga Kharlan – egyéniben négyszeres világbajnok – miután magabiztosan legyőzte orosz ellenfelét, Anna Szmirnovát (15-7-re) ugyan köszönésképpen függőleges helyzetbe állította, majd megérintette ellenfele kardját, de nem fogott vele kezet.

Apai nagyapámat nem ismertem. Jószerint édesapám sem emlékezett rá: hétéves volt, amikor deportálták. Nagyapám nem volt arisztokrata. Nem volt kulák. Még a fronton sem szolgált, túl volt a harmincadik évén, három kisgyereke volt, így nem sorozták be.

Ateista tudósok hatalmas apparátussal igyekeznek bizonyítani, hogy az emberi életnek a földi halállal vége, de az embereket nem tudják meggyőzni erről, mert mélyen gyökerezik bennük a hit, hogy lényünk legfontosabb része túléli a testünket. Kiderült, hogy ez a hit nem tanult, hanem ösztönös.

Nagy Imrére, a festőművészre emlékeztek a hét végén Zsögödben. A két világháború között még önálló község ma már Csíkszereda egyik városrésze, nevét az éppen 130 éve született festő tette közismertté.