Vélemény

Kifejezetten pozitív fejleményként értékelem, hogy időről-időre megjelenik a közéleti diskurzusokban az értelmiség szerepvállalásának témája, még akkor is, ha ? és ez nem föltétlen sajátos jelenség, hiszen az értelmiség rendelkezik a saját szerepének elrejtésére alkalmas diskurzusok monopóliumával, máshol is ? megnyugtató válaszok nem születnek a szerepekekkel kapcsolatban fölmerülő kérdésekre, viszont araszolunk a reálisan közös okoskodás színpadának összeácsolása fele (legutóbb olyan jó 3 éve zajlott, és aztán folytatódott a ? jellemzően egy másik kultúrából származó szerző, Stefano Bottoni kezdeményezte ? ?besúgó-vita?, melyhez magam is hozzászóltam itt). (tovább…)

Közhely és mégis életbevágó dolog, hogy a történelmi eseményekből tanulni csak azok képesek, akik széles körben megvitatják, kielemzik és végül ? legalábbis valamiféle időszakos ? konszenzusra jutnak a múltértelmezések vonatkozásában. A nyilvános megvitatás és konszenzuskeresés  követelménye fokozottan áll a kortárs történelemmel kapcsolatban, amit a történetírás logikája szerint, minduntalan lezárt ügyként (fait accomplit ? ez a zavaros és ?nyomoruságos historicizmus?, ahogy azt Popper mondaná, (tovább…)

Politikus még el nem veszített helyhatósági választásokat, hiszen addig lehet manipulálni az eredmények értékelését, csűrni-csavarni, elhallgatni a rossz eredményt és fölnagyítani a részsikereket, hogy végül a választó beleszédül az egészbe. Még jobban megundorodik ? ha lehet még jobban ? és ráhagyja a háryjánosokra a dolgot, napirendre tér, legfennebb még egy ruhadarab kerül majd bele a már félig becsomagolt bőröndbe, mellyel előbb-utóbb aztán járműre száll és búcsut int a sok ?győztesnek?. (tovább…)

A Párizsi Klímacsúcsot megelőzően sok szó esett az éghajlatváltozásról és annak következményeiről. A ?klímapánik? legvehemensebb kritikusai ? akik mögött, mint fokozatosan beigazolódott, nem ok nélkül gyaníthattuk a nagy olajcégek képviselőit ? általában azzal érveltek, hogy a földtörténet folyamán hasonló mérvű, sőt a jelenleginél jelentékenyebb klímaváltozások is meglehetős gyakorisággal következtek be. Ami azonban ezeket az ellenérveket megingatta, az főként az időskála volt. (tovább…)

Azt hiszem, nem tévedek, ha így fogalmazok: Csíkszereda már ma egy ostromlott városhoz hasonlít. Az utcákon hömpölyög a tömeg, az autós forgalom lebénult, az útkereszteződésekben olyan közlekedési dugók vannak, hogy negyedórákat kell várni és egyáltalán: a negyven ezer lakosú város nem egykönnyen bírkózik meg az ideérkezők százezres nagyságrendű áradatával, amely holnap éri el a csúcspontját. (tovább…)

Kedves hírekre is figyelő hallgatóim, hát nem csodálatos a Marian Munteanu körüli politikai szórakoztatóiparhoz illő komédia? A hírhedt múltú bukaresti főpolgármester-jelölt visszalépett, az úgynevezett liberális párt megszégyenült… Mindaz, amit a Munteanu-ügy kapcsán elmondtam önöknek a múlt héten, s ami arra lyukadt ki, hogy az illető normális körülmények között nem lehet érvényes jelölt a nézetei és a mútja miatt, lám, egy merész fordulattal igazolódott. (tovább…)

Nemrég üzenetet kaptam Békéscsabáról. Demeter András színész-barátom, akivel hajdan interjút készítettem a Bánk bánról ? a darab előadhatóságáról, időszerűségéről, vissza hozataláról a színpadra ? most elküldte nekem a békéscsabai előadás felvételét, amelyen ő játssza Bánk bánt. És úgy játssza, ahogy az interjúban mintegy tíz évvel ezelőtt előrejelezte. Akkor azt mondta, hogy ?Bánk szövegei belső monológok, amelyeket őszintén kell hogy mondjon a színész?, és természetesen. ?Modern szövegként hatnak… Egyszerűen, tisztán kell színpadra vinni Bánk bánt.? (tovább…)

A mi Nagyszebenünkhöz képest a felvidéki, szlovákiai Kisszeben valóban kisváros, alig van több mint tízezer lakosa, amikor pedig Kosztka Mihály Tivadar 1853-ban megszületett, alig éltek ott kétezren. Édesapja, Dr. Kosztka László, a település különc szokásairól jól ismert, de megbecsült gyógyszerésze úgy gondolta, hogy fiára örökíti a mesterséget és jó ideig úgy tűnt: nem is tévedett. (tovább…)

Ferenc pápa a múlt hét végén 12 szíriai menekültet vitt magával Lészbosz szigetéről Rómába ? 6 felnőttet és 6 gyermeket, – 12 muzulmánt. Íme, róluk is gondoskodik a Szentatya.

A lészboszi találkozó egyébként is figyelemre méltó. Az oda érkezett menekülteket együtt látogatta meg a római pápa, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka és az athéni érsek, a görög ortodox egyház vezetője. (tovább…)

Hallgassa meg!

A régiónkban egyre trendibb nacionalista ideológia sajátja, hogy csak annak árán képes társadalmi/közösségi kohéziót, illetve szolidarítást létrehozni, hogy azt mások ellenében teszi, mégpedig úgy, hogy egyfajta homogénnek és zártnak elképzelt etnikai, azaz egyszerre faji és azután kulturális (a kultúrának is csupán egy közös, történeti/tradicionális dimenzióját tekintve), stb., érdek és érzelmi közösségre vonatkoztatja az összetartást. (tovább…)