Vélemény

Csíkszeredában zsögödi lakásunkhoz közel van a vasút. Nem annyira közel, hogy a zaja zavarjon, de nem olyan távol, hogy pár perc alatt ne lehessen megközelíteni. A vasútállomásig körülbelül három kilométert kell gyalogolni a sínpár mellett futó úton, de van egy őrház a szomszédságunkban, s bő kilométerrel Sepsiszentgyörgy felé újabb vasúti őrház következik.

Ez a – nem általánosságban, csupán egy részletkérdésben elhangzott, de mindenképpen megdöbbentő mondat – az európai demokrácia díszének tekintett Németország külügyminiszternőjétől, Annalena Baerboctól származik.

A tudósok városi legendának tartják, hogy a kínai nagyfal az egyetlen olyan emberi alkotás, amely szabad szemmel a Holdról is látszik. Azt mondják, képtelenség, hiszen a Hold ehhez túl messze van, 380 ezer kilométeres távolságból a nagyjából három autópályasáv szélességű falat szabad szemmel kiszúrni olyan, mint egy hajszálat meglátni három kilométerről.

Természetkedvelőként gyakran barangolok a Hargita hegységhez tartozó erdőkben, de amikor alkalmam van rá, szívesen csatangolok más hegyekben is, és nem csupán a környéken, hanem mondjuk a Máramarosi- és Radnai-havasoktól kezdve a fogarasi csúcsokig.

Nagyszalontán tahóságnak nevezik azt a magatartást, amikor valaki az illemet, jóérzést, szabályokat felrúgva, neveletlenül, esetenként gátlástalanul követi a saját érdekeit.

A világban egyre inkább eluralkodik a klímafélelem. A klíma apokalipszissel kapcsolatos aggodalmakat a tudósok szentesítik, a politikusok pedig meglovagolják. Reménykedhetünk-e, hogy az  apokaliptikus jóslatok sem bizonyulnak helytállóbbnak, mint a korábbiak?

Gyerekkoromban maroshévízi bérelt lakásunk szomszédságában állt a zsinagóga. Titokzatos hely volt, kapuja, ajtója mindig zárva volt.

Van a német demográfiai helyzetnek egy olyan aspektusa, melyet a nagymérvű bevándorlás sem enyhíthetett, s melynek számunkra is lehetnek tanulságai. Ez pedig az öregek helyzete. Egyre több a támasz nélkül maradt, gondozásra szoruló férfi és főként nő.

Mi az, ami a magas rangú politikusokat, tisztségviselőket száguldó állapotukban is védi, ápolja és eltakarja? Megmondom: ez az úgynevezett konvoj.

A rendszeres vendégjátékok hiányán igyekezett segíteni a betűszóként MASZIN-nek nevezett, a romániai magyar színtársulatok egy részét összefogó Magyar Színházi Szövetség, amely immát öt esztendeje szervez MAFESZT néven különböző helyszíneken olyan seregszemléket, amelyekre minden színház elhozhatja évi műsorának a legsikeresebb darabjait, méghozzá olyan műfaji válogatásban, amely a közönség minden korosztályát elérheti.

Választásokra készül az ország! A megméretésnek óriási a tétje: sikerül-e legyőznünk a neoliberális, kozmopolita, globalista, plutokrata hínárt, megmentjük-e árvalányhajas, darutollas, délibábos, miatyánkos, czifraszűrös magyar magamagunkat, avagy fejünk az ár, jaj, százszor elborítja (és itt most ne az inflációra tessenek gondolni). Ez a kérdés: válasszatok!

Bár hétfőre esett idén január 22., a magyar kultúra napja, ezen a munkanapon csúcsosodott ki az ünnepi rendezvények sora. A híradások szerint számos helyen Erdély-szerte megemlékeztek a Himnusz születésének évfordulóján a kulturális értékek teremtőiről, gyarapítóiról, őrzőiről, továbbörökítőiről.