Vélemény

A média napi híradásaiban évtizedek óta a bűn témája áll a középpontban: Nyugaton és Keleten a legkülönbözőbb közszereplők ellen indítanak büntetőjogi eljárásokat, mert így vagy úgy visszaéltek befolyásukkal, magánzsebek felé terelték a közpénz útját, sikkasztottak, adót csaltak, hamis tanúzásért cserébe lefizettek embereket, sőt, a napokban az egyik magyarországi pártról állította egy közszereplő, hogy „bűnben fogant”.

Nos, a Csíki Székely Múzeum Patina címmel jelentette meg Kelemen Imola szerkesztésében és Csillag István ugyancsak látványos grafikai kivitelezésében idei, harmadik kiadványát, amely mintegy 150 oldalon elsősorban azokat a kutatásokat hozza olvasóközelbe, amelyet szakemberei a Magyar Géniusz program támogatásával végeztek az elmúlt két esztendőben.

Minden fejben dől el. Pontosabban a miniszterelnök úr fejében, aki a magyar válogatottnak a labdarúgó Eb-n Svájc ellen elszenvedett veresége után meghozta a döntést: „most már győzni kell!”.

Jacob Mikanowksi lengyel származású amerikai történész Viszlát Kelet-Európa: egy eltűnő világ kultúrtörténete című, tavaly megjelent könyvében új megvilágításba helyezte Kelet-Európának, a birodalmak ütközőzónájának történetét.

Két jelentős sajtóeseményen voltam a hét végén. Legalábbis számomra jelentős eseményen, ugyanis nem biztos, hogy mindenki hozzá közelállónak érzi a Háromszék napilap tízezredik lapszámának megjelenését vagy a székelyföldi magyar sajtó megszületésének százhetvenötödik évfordulóját.

„Franciául írok, ezen a nyelven jól tudok olvasni, de rosszul írok. Ez az én latinom. Különben katalánul, az anyanyelvemen kellene írnom, és akkor a könyvem hosszú siránkozás lenne”. Ezt a szép mondatot Danyi Zoltán idézi a Literán megjelent interjújában; Miquel Barcelótól származik.

Soha nem voltam jó sakkozó. Ki tudja, talán szellemi lustaságom miatt nem fejlesztettem ki képességemet a kacskaringós stratégiák kidolgozására, a bonyolult cselszövések kitervelésére.

Van nekem az íróasztalomon egy noteszem, amelyre amolyan Karinthys áthallással azt írtam fel, hogy így írunk, így beszélünk mi, méghozzá több fejezetre bontva és ebből szeretnék néhány mondatot idézni. Nem lényeges az, hogy mikor és ki mondta-írta, de mindenképpen leírt, elhangzott a nyilvánosságnak szánt magyar szavakról van szó.

Megvoltak tehát az összevont helyhatósági és Európai parlamenti választások. Az eredmények nagyjából igazolták az előzetes várakozásokat, azonban néhány következtetést talán nem érdektelen megfogalmazni.

Ha a jövő történészei egyetlen mondatba akarnák sűríteni a XXI. század első negyedének politikai történéseit valószínű, hogy Gyurcsány Ferenc öszödi beszédének legigazibb kijelentését idéznék: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este.”

Ha nem is naponta, de hetente, vagy akár hetente többször kapnak bejelentést a hatóságok a 112-es sürgősségi hívószámon medve jelenlétéről egyik vagy másik településen.

Magyarhertelend különben is érdekes jelenség. Óriási területen fekszik, termálfürdő, gyönyörű, Erdélyre emlékeztető táj. És ami a fő: semmi zene. Nehéz elhinni, de valóban. Sem a személyzetnek, sem a vendégeknek nem hiányzik.