Műsorok

Gergely Tamás legújabb könyvében Vadmalac „a főhős” felmászik egy tölgyfára. Megkérdezi a barátjától, hogy „Elég magasan vagyok?” Aztán kinyújtja a karját, mancsában – bocsánat, a kezében! – „egy papondekliből kivágott” nagy Cével. És azt mondja a barátjának: „Mutattam neked egy kitartott magas Cét! Mint az operában.”

(tovább…)

Agorának, a közösségi politizálás megszentelt terének indultak a Colectiv-klubbeli gyász és változtatni akarás elemi felindultságából induló tüntetések, de mára már kiégtek a megmozdulások. A hirtelen fellángolt ?forradalmi hangulat?, és az utcai megmozdulások nagyon gyorsan elvesztették dinamizmusukat, egyfelől, mert a kezdeti követelések ?megvalósultak?, a legtöbben csak Victor Ponta és Gabriel Oprea távozását akarták; másfelől meg a bejelentett és hőn vágyott új kurzus, a politikai osztály megtisztítása, várat magára ? érdeklődés híján elmarad ? és mert végiggondolni is nehéz a sok-sok elégedetlenséget, nemhogy rendszerbe szervezni és lépésről-lépésre megváltoztatni a politikai felvilágot. (tovább…)

Kedves hallgatóim, amennyire lehetséges, kerülni szoktam az idegen szavakat, de mai jegyzetemet kénytelen vagyok egy olyan angol kifejezéssel kezdeni, amelynek egy az egyben nincsen magyar megfelelője. Establishment ? így hangzik ez a szó, de hiába érezzük ki belőle román áthallás vagy latin eredet nyomán a stabilitást, a megállapodottságot, valamiféle nyugalmat, mégsem ezeket jelenti. (tovább…)

Hallgassa meg!

Mekkora megrázkodtatásra van szüksége egy mély álomba szenderült társadalomnak, ahhoz hogy felébredjen, hogy végre észhez térjen? Hogy ne utóbb keseregjen tragikus események fölött, hanem felelősen, sőt éberen figyeljen arra, ami körülötte történik, hogy a szolidaritás ne a temetőkapuban, hanem a hétköznapokban ?jusson eszébe?? Mekkora tragédia kell ahhoz, hogy valahogy kibéküljön magával, sőt megszeresse sajátmagát, egy elidegenedett társadalom, hogy ne a képmutatás, hanem a valódi együttérzés vezesse? (tovább…)