Végjáték

A bukaresti rádió hallgatói is értesültek róla: életének 81. évében a múlt szombaton hunyt el és kedden már el is temették Bukarestben Elisabeta Polihroniade sakk nagymesternőt, akinek életművét, munkásságát Klaus Johannis államfő post mortem az egyik legrangosabb romániai kitüntetéssel ismerte el. A hazai magyar médiában már szép csendesen kimúltak a sakkrovatok, nem így az egyik csíki napilapban, amelyben Biró Sándor nemzetközi mester hétről-hétre megjelenteti Sakklépésben című érdekes írásait és ebben méltatja a hazai sakkélet egyik legismertebb személyiségének érdemeit. (tovább…)

Continue Reading

Legyen egy téglája Kenyában!

Az Észpresszó mai vendége Halmen Balázs, a Van egy téglám Kenyában nevű projekt elindítója, mielőtt azonban Afrikába utaznánk tegyünk egy rövid kis visszatekintőt néhány olyan eseményre, amelyek január 30-án történtek. A műsorban mindegyik eseményről részletesebben hallhatnak. (tovább…)

Continue Reading

Túl sok a forduló

Kedves hallgatóim, nem tudhatom, mennyire érdekli önöket az immár a rádiónkban is folyó vita az egy- vagy kétfordulós választásokról. Feltételezem, hogy nem kimondottan, és a bonyolultabb okfejtésekben nem is nagyon próbálnak mélyebben elmerülni. Mégis kénytelen vagyok a múlt hét után ismét erről beszélni, ugyanis fel akarom hívni a figyelmet egy jellegzetesen román politikai aspektusra: a következetlenségre és az érdek alapú szemléletre. (tovább…)

Continue Reading

Rekviem, de kiért?

A múlt héten volt Matei Vişniec új darabjának, a Rekviemnek a bemutatója a Bukaresti Nemzeti Színházban. A darab a múltat gyászoló ? groteszkül megidéző ? színmű. S a múlttal együtt az élőket is gyászolja. Hogy miért? Mert sohasem tanultak a múltból. Az emberiség története ? Vişniec szerint, és lehet, hogy nemcsak szerinte ? ?egy állandóan tökéletesített önpusztítási ciklus?. Az ember története során egyebet sem tesz, minthogy tökéletesíti azt a rendszert, amely az emberiség pusztulását szolgálja. (tovább…)

Continue Reading

Kényszerválasztások jönnek?

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a benyomásommal, hogy lassan-lassan nemcsak a közönség, a választópolgár fáradt bele, lett közömbös, illetve ábrándult ki és unta meg az állandó politikai csatározásokat, hanem maguk a politikusok is apatikusak lettek, kiábrándultak saját ? gyakran csak szimulált, kénytelen-kelletlen eljátszott ? szerepükből. (tovább…)

Continue Reading