Zsehránszky István

A Bukaresti Nemzeti Színház felújította egyik rég nem játszott előadását – a No Man’s Land-et. A román nemzeti színház előadásának angol címe van – érdemes erre felfigyelni. Akárcsak arra is, hogy egy boszniai szerző – Danisz Danovics – művéből készült előadást újít fel a román színház, az előadás rendezője pedig bolgár, aki immár harmadszor rendez a bukaresti nemzetiben. És a felújítás alkalmából láthattuk is őt az előadás végén, a tapsrendben. Úgy látszik, szeret itt lenni…

Árvay Zsoltnak köszönhetően Kányádi-interjúkat hallgathattam, közöttük a Brassai Magyar Adásban elhangzott beszélgetést. Az alig egy éve elhunyt nagy költőnk, Kányádi Sándor Trianon előnyeiről mesélt az interjút készítő hölgynek. Kirázott a hideg. Hát lehetnek előnyei is annak a katasztrófális békediktátumnak? Mint kiderült: igenis, lehetnek – ha képesek vagyunk tanulni a bajból.

Bár hetek óta mondják, mégis nehezen tudom megemészteni, hogy Caracalon egy tálból eszik a rendőr és a bűnöző, igazi bajtárs a rend fenntartója és a leányrabló. És nemcsak Caracalon észlelhető ez, hanem országszerte. Egy Temes megyei rendőr, például, egy kiskorúakkal kereskedő bűnbanda tagjaként „gyakorolta hivatását”. Párhuzamos munkahelyén az volt a feladata, hogy leányokat cserkésszen be. A börtönben viszont megrühösödött, ami miatt úgy felháborodott, hogy vallomást tett, sőt még be is perelte egykori főnökeit, akik ugyancsak jó pénzért maguk is együttműködnek a leánykereskedőkkel.

Nosztalgiázunk, nosztalgiázunk … és a temetők üresek – mondaná egy volt kolléganőm, Román Győző új könyvét lapozgatva. A verskötet címe: Az öregség ifjúsága. Nagyon szép. Ez után már csak a gyermekkor következik, újra… De van egy vers, amelynek a címe jobban illene e verskötet élére. Így hangzik: Önálarckép. Ez lenne az öregember arca. És ha tovább megyünk: a mentalitása. Álarc mögül vélekedik a tata – és bölcsködik, ha van kinek…

Legutóbb az európai parlamenti választásokon szerepelt egy helyi párt is, a POL. A neve magyarul: a Szabad Emberek Pártja. Marosvásárhelyen van bejegyezve – és nem kíván országos tömegpárttá válni – olyanná, mint a PSD vagy a Nemzeti Liberális Párt, hogy mást most ne említsünk… Vegyes pártnak nevezi magát – vagyis a helybeli románok és magyarok, valamint a többi nemzetiség pártjának. – Ilyen sem volt még! Legalábbis nem tudok róla…

Az Élet-kalangyákat olvasgatom – Székely Ferenc könyvét. Tizenegy interjút tartalmaz – mélyinterjúkat. Idős költőket, szobrászokat, néprajzkutatókat – az erdélyi magyarság létének feltérképezőit, megőrzőit mutatja be. Azokat, akiknek köszönhetően a jövőben is tudni fognak rólunk – még akkor is, amikor már kivesztünk, illetve a többség jóízűen bekebelezett bennünket.

Templomrobbantások, sírgyalázások, külföldiek legyilkolása – újabban ezzel tölti az idejét az emberiség. Most, legutóbb Srí Lankában volt a nagy merénylet. Colombóban, a Szent Sebestyén templomban robbantottak bombát az iszlamisták. De a szigeten lévő más katolikus templomokban, sőt az idegenek lakta szállodákban is robbantottak. És mindez húsvét vasárnapján történt – a Feltámadás ünnepén. A halálos áldozatok száma eleinte 290 volt, aztán 321-re emelkedett. Mert utóbb többen is meghaltak az 500 sebesült közül.

Az idén sikeresen indult a nagyhét – válogatott tragédiákkal. Felgyúlt a Notre Dame. Buzău megyében, Bâlhaci mellett, a vasúti átjárónál összeütközött egy kisbusz a gyorsvonattal. Ott helyben meghaltak hárman, a többiek megsebesültek, s közülük egyik a kórházban lelte halálát. A gyorsvonat 300—400 méteren át taszította maga előtt a kisbuszt… Jeruzsálemben – a Szentföldön – pedig leégett egy mecset. Tehát vallásra való tekintet nélkül pusztulnak a templomok és az emberek. S mindez a nagyhét első napján történik. Figyelmeztetés – nemde? Szálljunk magunkba. Majd pedig szülessünk újra, mint ahogyan a Megváltó tette a nagyhét végén.

Az év első öt hónapjában 6 százalékkal csökkent a külföldi turisták száma Romániában. Tavaly még 920 ezren jöttek látogatóba szép hazánkba. Az idén pedig 60 ezerrel kevesebben. Ami azt jelenti, hogy máris sok eurótól estünk el. És még mennyi eurótól esünk el év végéig! Hogy miért? Mert a külföldiek elégedetlenek a romániai utak minőségével – azok ugyanis teli vannak gödörrel. Rossz a kiszolgálás. Hitványok a szolgáltatások. Hát ezeket mi magunk sem szeretjük – mégis ölbe tett kézzel várjuk, hogy valaki rendbe tegye azokat helyettünk. Erre mondják azt, hogy „Romániában élünk”.

Az úzvölgyi cirkusz még nem ért véget, de máris le akarják vonni a tanulságokat. Például azt, hogy a románok mindig kész tények elé állítják az erdélyi magyarokat. Mert a történelem során, száz éve már, „egyazon fiókból kerülnek elő az Úzvölgyéhez hasonló ügyek” – állítja a Mandiner cikkírója – és Onisifor Ghibu ortodox teológus tettét idézi példaként, aki 1937-ben a román állam számára birtokba vette a premontrei rend ingóságait és ingatlanjait Váradszentmártonban és Félixfürdőn.

Tegnap este egy román társadalomkutató szakember meglepő kijelentést tett a tévében. Mint mondta: „A történelem azt mutatja, hogy a nacionalizmus csődbe juttat”. És ezt nyerték például az első világháború kirobbantói. „A nacionalizmus csődbe juttat” – olvashattuk perceken át, idézetként, a DIGI 24-en. Jó, hogy a románság szellemi vezetői kezdenek észhez térni immár. Ezt kívánnánk a magyarság vezetőinek is…