Zsehránszky István

„Aki tiszta szívvel az igazságot keresi az Krisztust követi.” Márton Áron üzente ezt Illyés Gyulának, aki bevallotta, hogy ő nem hívő. Domokos Pál Péter Rendületlenül című könyvében olvastam ezt.

Egy hete, március 25-én halt meg, Párizsban, Paul Goma román író, számos könyv szerzője, akinek a művei előbb jelentek meg idegen nyelven: németül, franciául, olaszul, hollandul például, mint az író anyanyelvén, románul.

Dr. Nagy Attila Kalandozás Shakespeare idő-univerzumában című könyvét lapozgatom. Hozzá menekülök a koronavírus-cirkusz elől. Jól jött a politikusoknak ez a cirkusz, mert állandóan szerepelhetnek. Választások éve van, és gyakran mutogathatják a képüket. Attól, ha ők szerepelnek, kevesebb lesz a koronavírus? – erősen kétlem. Egyre több orvos és egészségügyi dolgozó esik áldozatául a koronavírus-cirkusznak.

Valahogy meg kell állítani a koronavírus terjedését! – vagyis egy számunkra kedvezőtlen, veszélyes biológiai folyamatot. De hogyan? Szükségállapottal? A vírus kiirtása helyett az emberek zaklatásával, kellemetlen helyzetbe hozásával? Furcsa megoldás. A szükségállapot ugyanis – többek között – az emberi szabadságjogok korlátozását jelenti. Így a mozgásszabadság, a gyülekezési szabadság, a gazdálkodási szabadság csökkentését, a sztrájkolási jog felfüggesztését, a családi élethez és a magánélethez való jog korlátozását, a lakóhely sérthetetlenségének megszüntetését, az oktatáshoz való jog és a magántulajdonhoz való jog pillanatnyi kiiktatását. Hát ettől lesz kevesebb a koronavírus?

Dr. Nagy Attila elküldte nekem a Shakespeare-kertek üzenete című könyvét, amely Kolozsváron jelent meg az egyetemi sajtóközpont kiadásában. Ebben a könyvben olvastam Petőfi Sándor megállapítását, mely szerint Shakespeare „a teremtés fele”. Ugyanebben a könyvben olvastam azt is, hogy „a magyar kultúra két nagy pillére a Biblia és Shakespeare”. Jókai Mór állítja ezt, és érdemes odafigyelni. Kosztolányi Dezső pedig azt mondta: „a legjobb magyar dráma Arany János Hamlet-fordítása”. Vagyis Shakespeare életműve a nagyszerű fordításoknak köszönhetően beépült a magyar irodalomba – és annak a legnagyobb értékévé vált.

A kiábrándulás és a szellemeskedés mindig kéznél van. A fiatal Márton Áron egyik, 1932-ben megjelent cikkében Szabó Dezsőt idézi, aki szerint: „a világnézet manapság közéleti kellék lett. Némely embernél együtt nő ki a pocakjával, s aztán filiszterek csodálkoztatására magasan és állandóan maga előtt tartja”. „Nem csoda, ha az ifjúság elriad tőle.” És – tennénk hozzá – jól teszi, hogy elriad. Mert máris érzi a szagát annak, ami a világnézeti pocakban meggyűlt szél kiáradásával bemocskolja a levegőt. Az így született világnézet büdös és fertőző. Én nem ajánlanám fogyasztásra…

Ősbemutató volt Bukarestben, a Nemzeti Színházban. Stela Giurgeanu darabját láthattuk, a Matilda és a sírásók című drámát, amelyet tavaly az év legjobb színműveként díjazott az UNITER. Jó dolog, hogy a Bukaresti Nemzeti Színház bemutatja az Országos Színházi Szövetség által nagyra értékelt művet. Csupán az a baj, hogy az előadás rendezőjének, Mircea Rusunak valójában még nincs rálátása a darabra.

Darvas-Kozma József csíkszeredai pap könyvet írt Mihai Zoltán fiatal káplán csodálatos felépüléséről. A fiatal pap autóbaleset áldozata lett. Nyílt törés volt a bal lábán, koponyatörést is szenvedett, megsérült az agya, folyt belőle a vér. Eltört a mellcsontja. Megsérült a tüdeje. Kómába esett – hadd ne folytassuk. Állandóan fel kellett éleszteni… A baj csak az, hogy a hazai orvosok szabadulni akartak tőle.

Február elején egy magyar származású zsidó író darabját mutatták be Bukarestben, az Állami Zsidó Színházban – Ephraim Kishon Házassági bizonyítvány című vígjátékát. Az író Izraelbe való költözésekor kapta a Kishon nevet, azelőtt Hoffmann Ferencnek hívták – és ez a név nem tetszett a bevándorlást kezelő hatóságnak. Gondolom azért, mert túlságosan is németül hangzott.

Nagy Attila elküldte nekem az Ezerszer az évezred emberéről című könyvét. Érdekes módon e könyvnek a fejezetek fölötti margóján más címe van: Shakespeare ezerszernek hívják. Én a könyv borítójára is ezt a címet írtam volna. Hogy Shakespeare az évezred embere – legkiemelkedőbb alakja -, az kétségtelen. Játékos ez a Nagy Attila! Így készteti arra a vásárlót, hogy kinyissa a könyvet és kiderítse, hogy kiről is van szó benne.

Köszönettel tartozom Árvay Zsoltnak, mert eljuttatta hozzám édesapja, Árvay Árpád levelezését Márton Áron püspökkel. A Keresztény Szó tavaly novemberi számában jelent meg több darabja is ennek a levelezésnek. Mint a levelekhez fűzött jegyzetében állítja Bodó Márta: ez a levelezés Márton Áron „személyiségének a képét árnyalja”.