Mentsük meg a gyermekeket!

Szíriában ? egy UNICEF-jelentés szerint ? 8,4 millió gyermek van. (Vagy volt.) Közülük 7 millió tartós szegénységben él. A gyermekek koravének. Első életre szóló élményük az erőszak, a félelem, a kilátástalanság. Damaszkusz környékén a halálos áldozatok 31 százaléka gyermek; a sebesültek 40 százaléka pedig ugyancsak gyermek. Szíriában 6 000 iskolát szétbombáztak; 52 000 tanár elveszítette állását; 2,8 millió gyermek nem járhat iskolába. Az egyik kitartóan bombázott nagyvárosban, Aleppóban 140 000 gyermek jut 10 orvosra ? vagyis 14 000 egyre! (tovább…)

Continue Reading

Észrevehetnénk

A romániai olaszok negyedévenként megjelenő lapja, a SIAMO DI NUOVO INSIEME, gyönyörű kivitelezésű lap, és jó anyagokat tartalmaz. Azért mondhatjuk ezt, mert az olaszul írt cikkeknek közlik a fordítását is, különben csak nézegetnénk. Tehát hozzáférhető más romániai olvasó számára. S a lap szerkesztői nemcsak a köldöküket nézik, hanem észrevesznek másokat is. (tovább…)

Continue Reading

Agyagból-agyagba!

Agyagból-agyagba! – nekem ezt sugallja a Bukaresti Nemzeti Színház új előadása. De úgy is mondhatnánk, hogy földből-földbe. Vagyis oda, ahová a sors vet…

Ez különösen azokra az emberekre érvényes, akik örökké mímelik a döntést, de sohasem döntenek. Legjobb esetben másra hárítják a döntés felelősségét. És akkor már helyben vagyunk: ilyen esetekért nem kell Hollandiába mennünk, ahol a darabbeli agyaggá válás lejátszódik. (tovább…)

Continue Reading

Üresjáratban, előre!

Bogdan Diaconescu fiatal román parlamenti képviselő állandóan bennünk lakik. Most például az jutott eszébe, hogy ?Magyarországnak újabb Trianonra van szüksége!? A jobbikos Vona Gábor szónoklása hozta ki belőle ezt a mély gondolatot. A magyarországiak egyetértenek az erdélyi magyarok területi autonómiára való igényeivel ? ezért kell Dogdan Diaconu szerint ?az orrukra koppintani?. (tovább…)

Continue Reading

Karpilevski avagy a közhely

Bukarestben az Állami Zsidó Színház még mindig keresi a helyét ? a szó szoros értelmében is, és egyáltalán. Legújabb bemutatója ? a Karpilevski ? a Kis Színház termében volt, a Sărindari-on. Pedig a Zsidó Színház épülete ? legalábbis kívülről ? gyönyörűszép, gondozott, frissen festett, rendben van. De belülről? Ott biztos még gond van, mert bemutatójához még mindig más színháztól kell termet kölcsönöznie. (tovább…)

Continue Reading

Rekviem, de kiért?

A múlt héten volt Matei Vişniec új darabjának, a Rekviemnek a bemutatója a Bukaresti Nemzeti Színházban. A darab a múltat gyászoló ? groteszkül megidéző ? színmű. S a múlttal együtt az élőket is gyászolja. Hogy miért? Mert sohasem tanultak a múltból. Az emberiség története ? Vişniec szerint, és lehet, hogy nemcsak szerinte ? ?egy állandóan tökéletesített önpusztítási ciklus?. Az ember története során egyebet sem tesz, minthogy tökéletesíti azt a rendszert, amely az emberiség pusztulását szolgálja. (tovább…)

Continue Reading

Ne ítélkezz, hanem segíts!

Ne ítélkezz, hanem segíts! ? ez lenne Ferenc pápa egyik üzenete, a sok közül. ?Az egyháznak nem az a dolga, hogy ítélkezzék, hanem az, hogy felkeresse a szenvedő embereket? ? mondotta a Pápa. Az, hogy írt vigyen neki a testi és a lelki sebekre. Hogy a szegények, a kiutasítottak, a foglyok, a tévelygők segítségére siessen; enyhítse a helyzetüket, s ha lehet, jó útra vezesse őket. (tovább…)

Continue Reading

Csak kényelmesen… Nehogy megártson

Manapság mindenki politizál. Persze, csak kényelmesen… Nehogy megártson. És ezért aztán olyan a világ, amilyen. Valentin Nicolau darabját látva jut mindez eszembe. Hétfőn a Tévészínházban láthattuk ezt a darabot. A címe: Taps Lénának ? a váradi ArtEmotion színháztól átvett és tévére adaptált produkció. Magánszínház, független színház az állami tévében. Demeter András Istvánnak, az adás vezetőjének köszönhető, hogy befogadták oda. (tovább…)

Continue Reading

Kulturális főváros? ? Ugyan már!

Bukarest, Kolozsvár, Temesvár és Nagybánya a jelölt 2021-re, az európai kulturális főváros címre. Az első hármat ismerem jobban. Bukarestben lakom, immár 45 éve. Kolozsváron születtem, nevelkedtem, ott végeztem az egyetemet, aztán száműztek… Az egyetem elvégzése után kihelyeztek, s a Ceauşescu-érában nem térhettem vissza Kolozsvárra ? még a fővárosból, Bukarestből sem. Merthát, ugye, magyar vagyok. Ez így nézett ki akkor. Ezért lakóhelyem, Bukarest jelölésével foglalkoznék bővebben. (tovább…)

Continue Reading