Zsehránszky István

Öröm volt látni, hogy valamiben mégiscsak közel kerültünk egymáshoz. Az erdélyi románok és magyarok 81,5 százaléka együtt ünnepelné a román és a magyar Húsvétot, vagyis egy napon. Ez mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy nem vagyunk idegenek ? legalábbis e tekintetben. Tehát van még remény! És ez már valóban a Húsvéthoz illő hozzáállás ? felfedezés. (tovább…)

Sepsiszentgyörgyön, az Oltmező utcában falat építettek két tömbház köré. E tömbházakban szociális lakások vannak ? magyarok, románok és romák élnek bennük. Azok, akik különben hajléktalanok. A házak visszaszolgáltatásakor kilakoltatták őket, vagy más okok folytán veszítették el lakásukat, illetve nem is volt lakásuk: hajléktalanul kallódtak Sepsiszentgyörgyön. Jót tettek velük: fedelet nyújtottak a fejük fölé ? s aztán fallal kerítették be őket. Várat építettek nekik? Dehogyis! (tovább…)

Nem hagy nyugodni a TESZT, bár tíz napja már hogy befejeződött. Újra kézbevettem a fesztivál kiadványát ? a harmadik kiadást megért HATÁRUTAK-at. Az idén nem színdarabokat közöl, hanem véleményeket ? és vélekedéseket! ? az új, mai színházról: a részvételi és közösségi színházról, amit az idei TESZT-en láttunk, s amit e vélekedések és vélemények segítségével jobban megérthetünk. (tovább…)

Ezelőtt egy héttel még Bukarestben szerepelt az OSONÓ. Ott irtotta a román?magyar viszonyt mérgező közhelyeket ? szellemesen, baráti szóval. Székelyföldön élő román és magyar gyermekek rájöttek arra, hogy nem ellenségek ? hanem játszótársak. És ha már így van, akkor jókat nevethetnek azokon az agyrémeken, amelyeket prédikálva a felnőttek egyebet sem tudnak, csak gyűlölködni. (tovább…)

Nemrég üzenetet kaptam Békéscsabáról. Demeter András színész-barátom, akivel hajdan interjút készítettem a Bánk bánról ? a darab előadhatóságáról, időszerűségéről, vissza hozataláról a színpadra ? most elküldte nekem a békéscsabai előadás felvételét, amelyen ő játssza Bánk bánt. És úgy játssza, ahogy az interjúban mintegy tíz évvel ezelőtt előrejelezte. Akkor azt mondta, hogy ?Bánk szövegei belső monológok, amelyeket őszintén kell hogy mondjon a színész?, és természetesen. ?Modern szövegként hatnak… Egyszerűen, tisztán kell színpadra vinni Bánk bánt.? (tovább…)

Ferenc pápa a múlt hét végén 12 szíriai menekültet vitt magával Lészbosz szigetéről Rómába ? 6 felnőttet és 6 gyermeket, – 12 muzulmánt. Íme, róluk is gondoskodik a Szentatya.

A lészboszi találkozó egyébként is figyelemre méltó. Az oda érkezett menekülteket együtt látogatta meg a római pápa, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka és az athéni érsek, a görög ortodox egyház vezetője. (tovább…)

A Batthyáneum restaurálása egy helyben topog. Ahelyett, hogy a munkát végeznék ? ahelyett hogy felújítanák a romossá vált épületet, azon vitatkoznak, hogy kinek a tulajdonát képezi. Mit számít az, hogy az épület elöregedésével 65 000 kötet értékes, ritka könyv került veszélybe? Mit számít az, hogy az épülettel együtt 1650 középkori kézirat pusztulhat el? A Batthyáneumban található a Romániában föllelhető ősnyomtatványok háromnegyede ? s az épülettel együtt az is elpusztulhat. (tovább…)

Félelmetes elnökjelöltje van az Egyesült Államoknak. Donald Trump egy hét alatt nem kevesebb mint 60 hazugságot mondott a sajtónak. És nem véletlenül tette, hanem szándékosan. Mert rájött, hogy a hazugságokra jobban odafigyelnek. Hogy a hazugságok jobban érdeklik a választókat, mint a valóság. A hazugságai révén népszerűvé válhat a politikus. Félelmetes dolog. (tovább…)

?A pakisztáni merénylet aljas és esztelen bűntény? ? mondta Ferenc pápa húsvéti beszédében. Csodálkoztam, hogy a Szentatya ilyen szavakra ragadtatja magát ? és különösen most, ?az irgalmasság szent évében?. Persze, akkor szeretjük igazán a felebarátainkat, még a gyilkosokat is, ha megmondjuk az igazat. Márpedig amit a tálibok ? régebben talibánoknak hívták őket, – szóval amit az ISIS terroristák műveltek Lahorban: keresztény gyermekek ünnepségén nagy erejű bombát robbantottak, s megöltek közel 100 embert, köztük 39 gyermeket ? ez a tett nem érdemel szép szavakat. (tovább…)

A Saul fiát ? az Oscar-díjas filmet ? látva lépten-nyomon magunkra ismerünk. Így az az eretnek gondolatom támadt, hogy az Auschwitzban történteket látva tulajdonképpen rólunk van szó, nem pedig arról, hogy ?a zsidók már megint a holokausztért sírnak? ? miként ezt, érzésem szerint nagyon helyesen megállapította Simon Mária Timea a filmről írt cikkében. (tovább…)