Zsehránszky István

Vétózgatunk, vétózgatunk, és … – hadd, ne mondjam tovább. Hát, nincs egyéb dolgunk? Romániában, például, nyomorban nő fel 700.000 gyermek – ami a bűnözés és a terrorizmus kiapadhatatlan forrása. Mert a nyomorban felnőtt gyermekeknek szabadulniuk kell a nyomortól – és azt a bűnözés révén tehetik a leghamarabb.

Az AUR – a Románok Egyesüléséért Szövetség román nevének kezdőbetűit látva, nekem is eszembe jut a közmondás: Nem mind arany, ami fénylik.

Ez a koronavírus teljesen megbolondította az embereket. Aki fél, aki retteg valamitől, az képtelen gondolkodni és megfontoltan cselekedni. Ezt használják ki a koronavírus-járvány haszonélvezői. Hogy kik azok? Elég sokan vannak: politikusok, üzletemberek, mások…

Ion Băieșu drámakötetét lapozgatom. Válogatott drámák. A szerző fia, Radu Băieșu válogatta azokat – apja életművéből. És az előszóban emlékeztet arra, hogy a színészek imádják a Băieșu által teremtett szereplőket – függetlenül attól, hogy azok tragikus hősök vagy pedig vígjátéki figurák.

Oda jutottunk, hogy a politikusok és a baloldali értelmiségiek nagyon vallásosak lettek. Naom Chomsky amerikai nyelvész, baloldali beállítottságú értelmiségi például Tízparancsolatot írt – így próbálja leleplezni az uralmon lévők politikai gyakorlatát.

Dr. Kazár Lajos, a Camberai Egyetem tanára, Ausztráliából 11 kérdést tett fel a román történészeknek. Azt szeretné megtudni tőlük, hogy hová tűntek el az egykori dák lakosság nyomai Erdélyből. A kérdések jóindulatúak.

Kik irányítják a világot? Azok például, akik a végsőkig elnyújtják a koronavírus uralmát? Ezt gyaníthatjuk akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Világbank bejelentette: a karanténnak el kell tartania 2025. március 31-ig. Akkor ér véget a járvány. Honnan tudja ezt?

Iszonyú dolgok történnek itt, szép hazánkban. Nyakig benne vagyunk már az iskolai évben, és csak most jut eszükbe a szakiknak: az oktatásügyi miniszternek, a mindenhez értő politikusoknak, a nagyszájú döntéshozóknak, hogy kidolgozzák – vagyis előkészítsék – a digitalizált oktatás stratégiáját.

Lucian Blaga könyvét lapozgatom – a Káron ladikját. Annál a fejezetnél tartok, amelyikben az író Ana iránti szerelmét mutatja be. „Egyik ember és a másik ember között akkora különbség van, mint egy világ és egy másik világ között” – állapítja meg Blaga. Ez aztán nagyszerű! – tennénk hozzá.

Örömmel látjuk az összefogás jeleit most – a járvány idején -, amikor igazán nagy szükség van rá. És nem véletlen, hogy éppen a művészeti intézetek szorgalmazzák az együttműködést. Jó hír érkezett például Aradról, ahol a román társulat, a Ion Slavici Klasszikus Színház román nyelvű ősbemutatót tartott egy kortárs magyar darab, a Csoportterápia számára.

A románok lélektana című könyvben olvastam ezt. Constantin Rădulescu—Motru írta 1937-ben honfitársairól. Lelkiismeret-furdalás nélkül írhatta ezt, mert ő – számtalan tanulmány és könyv szerzője – alkotás közben jól megismerhette ezt a jelenséget.

Az olténiai faluban, Deveseluban a szavazók 63,9 százaléka Ion Alimanra, a választások előtt tíz nappal elhunyt polgármesterre – tehát egy halottra! – szavazott. Elképesztő, hogy mennyire tisztelik ott ezt az embert.