Zsehránszky István

Tuncer Cücenoglu török drámaíró darabjában, a Lavinában kiderítette: a hagyomány öl, ha olyan emberek kezébe kerül, akik méltatlanok hozzá, akik hasznot akarnak húzni belőle. Nem szellemi vagy erkölcsi hasznot ? Isten ments! Eszükbe sem jut ilyesmi? Hanem piszkos anyagit. Kicsit vagy nagyot ? egyre megy. A hagyomány olyan, mint a hólavina. Ne is számítsunk túlélőre. (tovább…)

A PADIF tizennyolcadik kiadását láthattuk. Tizenyolc éve létezik ? kihagyások nélkül ? a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál. Idáig 37o csoport vett részt rajta; és 6o34 diák ? egy kisvároshoz elegendő társaság, ha hozzászámítjuk a szülőket is, a tanárokat is, mindazokat, akik lehetővé tették, hogy ez a nagy sereg diák színházzal foglalkozzék, egy művészethez való közeledésben élje ki a szórakozás, a megmutatkozás iránti vágyát; a színházat kedvelő és művelő diáktársaival való találkozást, ismerkedést? Hadd, ne soroljuk, mire jó a PADIF. (tovább…)

A jóból is megárt a sok? ? ki hitte volna, hogy ez egyáltalán fölmerülhet nálunk! Ott, ahol állandóan panaszkodni szoktunk ? hogy ez sincs, az sincs; ez is hitvány, az is hitvány; márpedig Romániában így van, ez van, stb. ? szajkózzuk állandóan.

Bukarestben a Nottara Színház fesztiválja ? az Ünnep a Bulváron című ? 31 előadást kínált; s be sem fejeződött, amikor az UNITER által szervezett Országos Színházi Fesztivál elkezdte közönség elé tárni kínálatát ? 4o előadásból álló sorozatát. (tovább…)

Már a tavaly feltűnt, hogy a bukaresti Bulvár Fesztiválon szeretik a magyar darabokat. Az idén is igazolódott ez a benyomás. A fesztivál első napjain három magyar darabot olvastak fel ? a Balassi Intézet nagytermében ? román színészek és színiakadémisták. Alexandru Mâzgăreanu, Adela Bi?ică és Mihai Lungeanu rendezők vezényletével tették ezt. A darabok a fesztivál Válságban a család című vonulatába illeszkednek be. (tovább…)

Ezzel jellemezhetném a bukaresti Nemzetiben látott első két előadást. Kezdő, fiatal színészek Samuel Beckett öt rövid szövege alapján öt jelenetből álló produkciót alkottak ? a szó szoros értelmében. A színpadi jelenlét volt a fontos, nem a beszéd. A szimbólum-erejű mozgások és helyzetképek. És valami hasonlót produkált a Bukarestben vendégszereplő Szlovák Nemzeti Színház is. A pozsonyiak előadásának címe: A pásztor felesége. (tovább…)

? de vajon hol? Merre van a helye az értelmiségnek? Hol található tulajdonképpen? ? ezt veti fel bennem Radu F. Alexandru darabja, a Történet apámról, amelyet hétfőn láthattunk a román tévészínházban. A darabnak tíz évvel ezelőtt volt az ősbemutatója Bukarestben, az Odeon Színházban. Már nincs műsoron. Most ugyanaz a színészcsapat, ugyanannak a rendezőnek ? Gelu Colceagnak ? az irányításával tévészínházi előadást csinált. (tovább…)

Ilyen sem volt még! A vetélytársak őszintén gratuláltak a győztesnek ? Kolozsvár és Nagybánya pályázói Temesvárnak! -, aki elnyerte 2o21-re az Európai Kulturális Főváros címet. És méltán nyerte el! Mert Temesvár jelenleg is egy nagy eurórégió ? a Bánság ? kulturális fővárosa.

A 3oo ezer lakosú városban 4o ezren járnak egyetemre. Temesváron 24 könyvtár van, 19 mozi ? lehet, hogy azok egy részének most már más lesz a rendeltetése: a kulturális főváros készülő rendezvényeinek  fognak hajlékot adni. (tovább…)

Hétfőn, a tévé-színházban Spiró György Kvartettjét játszották, Gelu Colceag rendezésében és nagyszerű szereplőkkel. Az Öreget alakító Virgil Ogă?eanu volt a legdöbbenetesebb, a kommunizmust túlélő ? és máig sirató! ? panellakó. A mindenkiben titkosszolgálati ügynököt sejtő, ajtaját négy kulccsal záró nyugdíjas. A legszinpatikusabb pedig a Felesége, a végtelen jóindulatú és engedelmes, állandóan tevékeny öregasszony ? a Coca Bloos által felvezetett együgyű ártatlanság. (tovább…)

Szomorú iskolakezdésnek lehetünk tanúi. Romániában 27 ezer iskolai épületben kezdődik a tanítás. De a 27 ezerből csak 4222-nek van működési engedélye a közegészségügyi igazgatóság részéről. Vagyis az épületeknek mindössze egy negyede biztonságos, de a tanulókat mégis beterelik az egészségtelen, tatarozatlan, rosszul felszerelt épületekbe ? az államilag fenntartott nyomorúságba. Hadd legyen kedvük tanulni! (tovább…)

Kényszermunka, kényszerszállás, kényszer társaság ? a Csatorna világa. Ez volt az ötvenes években ? de máig sem szűnt meg. Kincses Elemér darabjával UNITER-díjat nyert. És nyugodtan mondhatjuk: megérdemelte. Mert nem a múltban vájkál, hanem a jelenben ? a mindenkori jelenben, amikor a darabot előadják. Ezt vallja Cornel Mihalache rendező is, aki a Tévészínház keretében színre vitte Claudiu Bleon?, Marian Râlea, Richard Bovnoczki, Adrian Ciobanu, Antoaneta Cojocaru, Radu Amzulescu és Izabela Neam?u ? ismert és kevésbé ismert román színészek közreműködésével. (tovább…)

Az, amit Románia tesz a kisebbségek nyelvi jogainak érvényesítéséért ? félmunka, a javából. Valójában azért teszi, hogy e jogok minél kevésbé vagy pedig egyáltalán ne érvényesüljenek. Legalábbis ez tűnik ki abból az Árnyékjelentésből, amit az RMDSZ a nagy későre ? több mint két év késéssel ? készített román Országjelentéshez mellékelt. (tovább…)

Erdogan elnök szerint egy tizenéves gyermek vitte be a bombát a kelet-törökországi lakodalomba, ahol a robbantásnak mintegy 5o áldozata volt. S az ISIS küldte a csemetét a kurd lakodalomba. Az áldozatok hozzátartozói viszont magát, Erdogan elnököt tartják a feladónak? A török miniszterelnök viszont óvatosabb. Szerinte még nem tisztázódott, hogy ki áll a merénylet mögött. Kinek higgyünk? (tovább…)