Zsehránszky István

El kellene dönteni ? végre! -, mi a címe Matei Vi?niec darabjának? Román kiadásban MIGRÁÁÁNSOK, három á-val. A magyar címe viszont az o-kat triplázza, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház plakátján ezt olvashatjuk: MIGRÁNSOOOK. Jó lenne, ha á-val lenne, és legalább öt á-val. Mert akkor áriázhatnánk is: MIGRÁÁÁÁÁNSOK ? zengené a dal! Vajon mire gondoltak a székelyek, hogy o-val írták? Talán arra, hogy okká léptetik elő a népvándorlást? Ez is meglehet! (tovább…)

Igen, Aradon kétszáz éve van magyar színjátszás. Büszkén tartják számon azt, hogy 1818-ban Aradra látogatott egy hivatásos magyar színtársulat és előadást tartott ott. Azután más magyar színházak is felkeresték Aradot, mert volt ott kinek játszani. Majd megalakult a város saját színháza ? az is magyar színház volt. És a város lakosai nem sajnálták rá a pénzt, gyönyörű színházat építettek ? 1874-ben adták át az aradi nagy színház épületét, amely a Kolozsvári Nemzeti Színház épületéhez hasonlítható vagy akár a Temesvári Operáéhoz. Gyönyörű lakás a kultúra számára. (tovább…)

Román Győző is költő. Nem tudtam róla, de ez az én hibám. Falumbéli ? szülővárosunktól, Kolozsvártól távol élő, és emiatt néha bánkódó társam. Nehéz visszajutni Kolozsvárra ? már a temetőben sem biztos a helyünk. A Házsongárdban is arra számíthatunk, hogy ?zörögnek a csontok, lázadnak a holtak?. De ugyan miért kell lázadniuk? Mert ?mások fekszenek már a sírban?. Nem azok, akiknek eredetileg ásták. Ott is elfoglalták a helyünket ? és akkor velünk mi lesz? Ugyan mi lehetne! ?A földbe tesznek, s beírnak a nagykönyvbe idegennek.? Ez lenne az erdélyi ? a kolozsvári ? magyar sors? (tovább…)

Nászta Katalin könyvében Csíky Ibolya színésznő azt vallja: ?ha túlfeszíted a drámát, átmész vígjátékba?. Vagyis ? nevetségessé válsz. Ezt kellene, hogy megfontolják a nacionalisták is, legyenek azok románok, magyarok vagy más nemzetiségűek. Mert például egy nemrég végzett felmérés eredménye szerint jelenleg a romániaiak 50 százalékát nem érdekli az annyit szajkózott centenárium. Ez egy román ember ? Vintilă Mihăiescu szociológus ? szerint azt jelenti, hogy ?a romániaiak legkevesebb, (tovább…)

Április 19 és 24 között zajlott Szatmárnémetiben a MAFESZT ? a romániai magyar színházi szövetség, a MASZÍN által rendezett színházi találkozó, amelyen a szövetség tagjai: az aradi, a temesvári, a váradi, a szatmári és a székelyudvarhelyi színház jelentős előadásokkal vett részt. És jó volt így, együtt lenni, látni egymást, beszélgetni ? kötetlenül és fesztelenül. (tovább…)

A Vitorla-ének újratöltött változatát olvasva ? Cseke Gábor töltötte újra ? szemet szúrt nekem két hasonlat. Az egyik még a fiatal költők antológiájából, az ötven évvel ezelőtti Vitorla-énekből való: ?úgy fekszünk egymás mellett, mint a fejszék?; a másik pedig a mostaniból, az ?Újratöltvé?-ből: ?úgy szorongatom a kezed, mint fehér botját a vak?. Mindkettőnek a szereplői élettársak, akik reggel, napfelketekor egymás mellett így érzik magukat. Ezzel az érzéssel kelnek életre, munkába… (tovább…)

Az első színmű, amellyel Tuncer Cücenoglu (Ejtsed így:Tundzser Dzsüdzsenolu.) török drámaíró feltűnően nagy sikert aratott ? három díjat nyert már a darab megírásának évében: 1983-ban ? a KANDICIKLAR. Azért jegyeztem ide a darab török nevét, mert tanácstalan vagyok. Angolul POOR WOMEN-nek fordították, románul pedig DAME DE CONSUM-nak. Lehet tehát: SZEGÉNY HÖLGYEK, ROSSZ NŐK. A darabnak még nincs magyar fordítása. (tovább…)

A tévében hosszan csodálhattuk a szigapúri cirkuszt. Donald Trump amerikai elnök 13 másodpercen át szorongatta Kim Dzsong Un kezét. Nem fáradt el tőle? Ugyan, dehogy. Fogott ő már más kezet is? Aztán megveregette az észak-koreai diktátor vállát. Mintha azt mondta volna: ?Bátorság, fiú! Ne hagyd magad!?

Hogy kinek jutott ez a biztatás? Hát ez esetben annak a diktátornak, akinek vezetése alatt Észak-Koreában a gyermekek 30 százaléka alultáplált, (tovább…)

Nászta Katalin könyvét lapozgatom ? beszélgetések a romániai magyar színházak egykori nagyjaival ? akik harminc évvel ezelőtt meghatározták a romániai magyar színházi világunkat. Sőt, hatásuk még ma is érződik, mert azok a színészek, akiket ők neveltek, akik tőlük lopták a színészi mesterséget, azok ma is példaképüknek tekintik őket. (tovább…)

Végre én is kézbe vehettem Kiss János Botond könyvét, amelynek a címe: Így láttam Indiát. Tíz évvel ezelőtt,  2008-ban jelent meg Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Nimród Könyvek sorozatban. A Szerző jóvoltából jutottam hozzá, átküldte nekem Interneten.

A könyv elején Kiss János Botond azt fejtegeti, hogy tulajdonképpen mikor is kezdődik el az utazás. Szerinte ? és ezt mindenképpen elfogadhatjuk ? ?az utazás akkor kezdődik, (tovább…)

Ferenc pápának nemrég megjelent egy könyve. Címe: Az Isten fiatal. Talán egyszer kézbe vehetjük mi is ezt a könyvet. Mert az mégiscsak feltűnő, hogy egy 81 éves ember ilyen nagyra értékeli a fiatalokat ? ennyire reménykedik bennük. Pontosabban abban, hogy egy új, az elődjei vétkeitől mentes fiatal generáció még megmentheti a világot. Mert a pápa véleménye szerint minden emberi lény számára lehetővé kell tenni, hogy dolgozzék; hogy bebizonyítsa: (tovább…)

Nálunk, ugye, a kommunizmust a demokratikus korrupció követte. A kommunista maffioták, az elvtársak most demokratikus maffiotaként teszik ugyanazt: uralkodnak és tömik a zsebüket ? az állam pénzéből, adócsalással, kenőpénzzel stb. ? stb. Mit lehet tenni ez ellen? Törvényeket hozni? Jogszabályokat aktualizálni? Ugyan, kérem! (tovább…)