Zsehránszky István

Sabin Gherman szerint száz évvel ezelőtt nagyon vicces volt december elseje. A kolozsvári román publicista lakodalomhoz hasonlította, amelyen valaki zsebre vágta, bocsánat: lelépett a nászajándékkal, amit a menyasszony – vagyis Erdély – mindmáig fájlal. Mert az Egyesülés Sabin Gherman szerint „túlfűtött nacionalizmussal és idegengyűlölettel van körítve”. Mert az Egyesülést Erdély sokszínűségének elismerése helyett e sokszínűség eltörlésére használták, s használják ma is. Mert még a régiók román lakosságának az igényeit sem tartották tiszteletben. (tovább…)

Január 6-án szomorú hírt olvashattunk: meghalt Eugeniu Iordăchescu – a Ceaușescu-éra egyik jótevője. Szégyellem, de be kell vallanom, eddig nem hallottam erről a jótevőről, akit egyesek „a Menyország építője”-ként emlegetnek. Pedig illett volna hallani róla, hiszen építészeti találmányával és annak kitartó alkalmazásával ez az ember – Eugeniu Iordăchescu – a 80-as években 29 épületet mentett meg, közöttük 13 műemlék templomot a lebontástól.

December elsején Sepsiszentgyörgyön egy darabot mutattak be, amelynek a címe: Nem kimondottan 1918. Hanem hogyan? – kérdeznénk mi. A darabot a román társulat mutatta be, az Andrei Mureșanu Színház; a mű szerzője pedig magyar, Székely Csaba. Magyar darab ősbemutatója egy román színházban? – hát ezt is megértük immár? Jó jel! Talán a két közösség közeledéséről beszélhetünk? – és éppen december elsején? Ez aztán a váratlan fordulat! Kezdünk normálisok lenni. Jaj, nehogy elszóljam magam… (tovább…)

Kedves barátom, AGA egy megrázó tanulmányt küldött – háziolvasmányként. Tanítványa, egy hölgy írta, egy kultúr-antropológus, aki menekülttáborban dolgozott Bicskén, amikor még nem húzták le rollót – bocsánat, nem építettek kerítést a magyar határra. A felnőtt kísérő nélkül érkezett 18 éven aluli gyermekeket készítették fel a befogadásra. Volt még ilyen is… Mint írja: a befogadó közösség kulturális szokásainak, viselkedésformáinak és normáinak elsajátítását segítették, miközben a migráns gyermekek megőrizhették saját identitásuk egy részét is. Hát, ez a bökkenő! (tovább…)

A Bukaresti Nemzeti Színház rájött, hogy a szokásos sajtóértekezletek helyett jobb, ha találkozót rendez a színház iránt érdeklődő publicisták és kritikusok számára. S e találkozón nem egyetlen soron lévő produkciót járnak körül étvágygerjesztésként, hanem legalább négyet—ötöt, a rendezők, a díszlettervezők, más munkatársak jelenlétében. Úgy teljesebb kép alakulhat ki. Betekinthetünk egy intézmény világába. Csupán a születő előadások lelke, a színész hiányzott erről a találkozóról. Vajon miért? Hogy nehogy kicsússzon a rendezők markából? Erre még kereshetjük a választ… (tovább…)

Két kolozsvári értelmiségi – egy magyar és egy román – beszélgetését olvastam nemrég egy bukaresti lapban. Érdekes módon – sok mindenben egyetértettek. Sőt, egymás barátságát és segítségét keresték a mai világban, a százéves évforduló közeledtével. Ajánlanám ezt másoknak is.

A gond, amelyik mindkettőjüket egyformán foglalkoztatja, hogy olyan időket élünk, amelyek a fasizmus kezdetére emlékeztetnek. Igen, jól hallották. A mai helyzet itt, Romániában – és még más kelet- és közép-európai országokban is – (tovább…)

November hetedike van. Valamikor ünnep volt. Nekem ma is az – a nevelt lányom születésnapja. Isten éltesse!

Nagyon tetszett Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár úrnak a vallomása, mely szerint nem magyarnak született, hanem „embergyermeknek”. És ezt a kolozsvári egyetem magyar katedrájának egyik vezetője mondja, és arra figyelmeztet – többek között -, hogy „a népszámláláskor jó lenne odafigyelni a kettős identitásúakra is”. (tovább…)

A.Gergely András tanulmányában olvastam: „tompák és vaksik lettünk a művészetek és a mindennapi élet eseménymeneteinek a felfogásában”. A magyarországi kulturális antropológus professzor szerint az asszociációs képesség helyett a táblázatok látszat-korrektsége vált uralkodóvá. Vagyis tetteink elkövetése után a táblázatok, az adatsorok mögé bújunk és nem vállaljuk a felelősséget. „A kizárásokkal és a bekebelezésekkel élünk”. – Szép új világ, nemde! Vagy tán nagyon is régi? Géta-dák? Őseurópai? (tovább…)

A bukarestiek ki vannak éhezve a színházra – iszonyúan nehéz bejutni, jegyhez hozzájutni az Országos Színházi Fesztivál egy-egy magyar nyelvű előadására. A sepsiszentgyörgyiek Alice előadására még találtak helyet nekem az UNITER-nél, de a temesváriak Rabenthal előadására már nem. Szerencsére az utcán találkoztam Bandi András Zsolttal – az előadás egyik főszereplőjével -, s az ő segítségével mégiscsak bejutottam. Köszönöm, Bandi András Zsolt! – mert különben szegényebb lennék egy színházi élménnyel. (tovább…)