Székedi Ferenc

A kolozsvári Korunk folyóirat jó ideje, hónapról-hónapra, tematikus lapszámokat jelentet meg, a legfrissebb, februári kiadás pedig a színház jegyében látott napvilágot, és azért is szeretném felhívni rá a figyelmet, mert olyan kiváló tanulmányokat tartalmaz, amelyek nem csupán az erdélyi, a romániai, hanem a nemzetközi kortárs színházi törekvésekre is rávilágítanak.

A múlt hónapban, 74 éves korában Budapesten elhunyt, Kolozsvárról Magyarországra áttelepedett Tamás Gáspár Miklós filozófusról, publicistáról, egyetemi tanárról, politikusról, eszmetörténészről, de mindenekelőtt a saját és sajátos gondolkodású független értelmiségiről, sokszor és sokat írtak az elmúlt napokban a magyarországi és az erdélyi magyar médiában.

Jól emlékszem, hogy Parászka Miklós akkor két fontos érvre támaszkodott: az értékteremtés, a művészi igényesség bármilyen színházi műfajnak a sajátja lehet, hogyha az alkotók eleve ezzel a küldetéstudattal indulnak, a közönséget pedig fokról-fokra, lépésről-lépésre, évről-évre, nemzedékről-nemzedékre be lehet vonzani a nézőtérre.

In status nascendi. A keletkezés állapotában. Először ez a latin kifejezés jutott eszembe, ahogyan a hét elején Tompa Andreát hallgattam Csíkszeredában, a Csíki Moziban, aki péntekre már túl van a Magyar Kultúra Napjának nevében megtartott  székelyföldi körútjának valamennyi állomásán, ahol gondolom ugyanolyan érdeklődés övezte mondanivalóját, mint Hargita megye székhelyén.

Hová szeretnél utazni az idén? – kérdezte egyik kortársam, akivel összefutottam az utcasarkon, és már azért is hálás voltam neki, hogy nem kellett szóbahoznunk sem az eltelt évtizedeket, sem ezt a télen is tavaszi időjárást, sem bármiféle nyavalyánkat, amelyek holnap vagy holnapután kerülgethetnek.

Létezik azonban egy olyan téma, amelyhez a nyelvművelők jóval ritkábban és meglehetősen eredménytelenül szólnak hozzá. Ez pedig nem más, mint a túlbeszélés, az egyszerűnek a túlbonyolítása, akár politikusok és más közéleti szereplők, akár hivatásos médiamunkások részéről.

A napokban Kézdivásárhelyen jártam, egy kiállítást kellett megnyitanom a Vígadó patinás termében, s minthogy a tárlatot már délelőtt, nagyon hamar berendezték, bőven volt időm arra, hogy körbecsavarogjam a várost, ne csak a már helyreállított, szép épületeket, vagy a szobrokat nézzem meg, bejárjak néhány udvarteret, hanem azt is észrevegyem, hogy vannak olyan kis, szürke épületek, amelyeket mégiscsak érdemesnek találtak arra, hogy emléktáblával megjelöljenek.

Ma délután és este két negyeddöntős mérkőzéssel folytatódik a labdarúgó világbajnokság. Megtudjuk majd, hogy a brazil csodacsatárok miként képesek áttörni a horvát védelem falát vagy éppenséggel azt, hogy a teljesen kétféle stílusban játszó holland és argentin válogatottak közül kit koronáz majd meg a babér.

Informális település. Megismétlem: informális település. A hallgatóknak erről a kifejezésről minden bizonnyal valamiféle olyan fogalom jut eszébe, amelyet csak a társadalomtudósok értenek, pedig a felosztás roppant egyszerű: egy ország területén  léteznek formális települések, városok és falvak,amelyek ott vannak a térképen, amelyeknek körvonalai, az ott levő utak,  ingatlanok nyilván vannak tartva, lakosaik ott szerepelnek mindenféle statisztikákban, a különböző besorolások előnyeivel és hátrányaival egyetemben.

A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány 2007-ben elhunyt alapító elnökének, Domokos Gézának a kezdeményezésére 1996-tól Kriterion Koszorúval jutalmazza azokat az erdélyi fogantatású, kiváló szellemi teljesítményeket, amelyek nem csupán az erdélyi magyarság tudástárát gazdagítják és alkotókészségét bizonyítják, hanem értékteremtésüknél fogva Európa és a világ szellemi áramlataiba is bekapcsolják ezt a közösséget.