Székedi Ferenc

Ebben a nap mint nap ránkzuhanó információ áradatban egy olyan, roppant érdekes hírt találtam, amelyet a hazai médiában még viszont nem láttam, nem olvastam, nem hallottam, és amelyet éppen ezért föltétlenül szeretnék megosztani a bukaresti rádió hallgatóival. Nos, ha már sikerült felcsigáznom az érdeklődést, akkor el is mondom: az Egyesült Államokban az utóbbi hónapokban jól érezhetően és jól mérhetően elkezdett felfele ívelni a papíralapú sajtótermékek előfizetése. (tovább…)

Azt hiszem, majd mindenkinek akad példája rá, hogy a véletleneknek meg van a maguk összjátéka. Hogy mi áll mögötte, káoszelmélet, valószínűségszámítás, játékelmélet, nem eléggé ismert társadalmi folyamatok ? azt majd eldöntik a tudós elmék. Én viszont egy ilyen véletlenről szeretnék beszélni mai jegyzetemben, de – nem véletlenül. (tovább…)

Kedves hallgatóim, az újságíró sokévi munkája nyomán rengeteg szakma képviselőivel találkozik. Többek között történészekkel és áltörténészekkel. Az áltörténészek arról ismerhetők fel, hogy innen-onnan, újságokból, folyóiratokból, szépirodalmi művekből, legendákból és természetesen manapság a világhálóról felcsipegetnek ezt meg amazt, és ezekkel a töredékkel akarják igazolni mindazokat az elméleteket, amelyeket a leggyakrabban önmaguk állítanak fel. (tovább…)

Beke Györgyről, nemzedékem médiamunkásainak jól ismert újságíró elődjéről, sok-sok erdélyi barangolás-könyv szerzőjéről nem sokat hallanni napjainkban.. És én sem azért beszélek most róla, mert az idén akár két kerek évfordulójáról is megemlékezhettünk volna, hiszen kilencven éve, 1927-ben született, és tíz esztendeje, 2007-ben hunyt el, hanem más szempontok alapján említem meg a nevét. (tovább…)

Kétség nem fér hozzá, a művészettörténészek egybehangzó megállapítása, hogy az 1937-ben Homoródszentmártonban született és 1995-ben Párizsban elhunyt Román Viktor a legnevesebb erdélyi magyar szobrász, akit sokkal jobban ismernek külföldön, mint hazájában, hiszen alkotásai a francia fővárosban és nagyvárosokban ugyanúgy jelen vannak, mint Svájcban, Olaszországban vagy éppen Angliában. (tovább…)

Ma délelőtt, amikor ezeket a sorokat megfogalmaztam, nagyon törtem a fejem, hogy az idén 91 éves Kallós Zoltánnal mikor is találkoztam utoljára. Majd felderengett néhány kép, amint a nyárádmenti Jobbágytelkén kiszáll az autóból, nyilvánvalóan valamelyik mezőségi falura utaló, kék zsinór díszítésű, fekete ruhájában, amelyet ha néprajzkutató lennék, azonnal fel kellenne ismernem, vállán pedig ott lóg az elmaradhatatlan posztó tarisznya, amely számára a lehető legtermészetesebb öltözködési kellék. (tovább…)

Magyarra a szójátékot lehetetlen lefordítani, hiszen Észtország neve nem ?e? betűvel kezdődik, mint számos más nyelven. Ahol viszont Esztoniaként emlegetik a legészakibb balti országot, amely jelenleg éppen az Európai Unió soros elnöki tisztségét tölti be, ott a média, írásban, ezekben a napokon kötőjelet tesz az első és a szó maradék része közé, utalva arra, hogy a digitalizálás és az információs társadalom elterjedésének a tekintetében ez a kis ország első helyen áll öreg kontinensünkön. (tovább…)

?Erdély elvárja fiaitól és lányaitól, hogy teljesítsék kötelességüket.? Szabó T. Attilának,  az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár anyaga összegyűjtőjének és hét kötete szerkesztőjének, másfél millió nyelvi adat összegyűjtőjének a szavait idézte köszönetében a csíki származású Dr. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató, egyetemi tanár Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán, abból az alkalomból, hogy rangos állami kitüntetést vehetett át. (tovább…)

Úgy hozta a véletlen, hogy jelen lehettem a marosvásárhelyi katolikus líceum eddigi tanévkezdéseinél, a történész konferenciák után alkalmam volt elbeszélgetni, nem is egyszer, leváltott igazgatójával és természetesen a Marosvásárhelyi Forgatagon magam is aláírtam azokat az íveket, amelyeken a szülők egy csoportja gyűjtött támogató aláírásokat, még akkor is, ha eleve látszott a táblázatokon, (tovább…)

Kevesen tudják, hogy az erdélyi magyar színjátszás nagy egyénisége, a három és fél hónappal ezelőtt Budapesten elhunyt Tanai Bella 1930-ban Csíkszeredában született. Ugyancsak Csíkszeredában látta meg a napvilágot 1941-ben az év elején az életből és a pályáról úgyszintén távozó szatmárnémeti színművész, András Gyula. És noha nem ennek a városnak a szülötte, de itt töltött gyermek- és ifjúkorával csíkszeredainak tartja magát Sebők Klára színésznő is, aki férjével, a néhai Héjja Sándorral együtt a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Kolozsváron ünnepelt színészházaspárnak számított. A tegnap megkezdődött Csíkszeredai Városnapok keretében azonban ma este még egy hetven éven túli, csíki színész neve kerül előtérbe. Pro Urbe díjjal tüntetik ki ugyanis Botár Endrét, a Budapesti Nemzeti Színház nyugdíjas, de még mindig aktív színművészét. (tovább…)

Miért nincs, ami van? Megismétlem: miért nincs, ami van? És arra kérem a hallgatókat, hogy ezen a rövid kérdésen töprengjünk el közösen, abból az alkalomból, hogy Sepsiszentgyörgyön ezen a hét végén székelyföldi borvízkonferenciát tartanak. Ha pedig visszatekintünk az  időben, rögtön rájövünk arra, hogy nem is az elsőt és minden bizonnyal nem is az utolsót. (tovább…)