Székedi Ferenc

A kedves hallgató, akinek a kezében még nem járt az a friss könyv, amelyről ma beszélni szeretnék, képzeljen el két párhuzamos oldalt. Az egyiken azt írja: Vitorla-Ének, Fiatal költők antológiája. A verseket válogatta és a bevezetőt írta Lászlóffy Aladár. Ifjúsági Könyvkiadó Bukarest, 1967. A szemben levő oldalon pedig majdhogynem ugyanaz a szöveg: Vitorla-Ének. (tovább…)

Azt hiszem, kedves hallgatóim, nemzedéktársaim közül nem én vagyok az egyetlen, akinek hosszú esztendőkön át tulajdonában volt egy hazai gyártmányú kis, fekete-fehér sporttévé, persze még a romániai rendszerváltás előtt. És valószínű, nem is én vagyok az utolsó, akinek nehezére esett megválni tőle, immár a színes tévék és a kábelhálózatok  időszakában. Ehhez a hordozható sporttévéhez ugyanis roppant kellemes és mindmáig felejthetetlen emlékeim fűződnek, hiszen sokadmagammal hurcoltuk ki a hegyekbe, azokban az években, (tovább…)

Kedves hallgatóim, gyakran érzem úgy, hogy a mindennapjainkkal foglalkozó közbeszédben túlságosan is nagy teret szentelünk a politikának. Hogy mit mondott X. vagy Y., milyen közleményt adott ki egyik vagy másik testület, nem is beszélve azokról a nyakatekert eszmefuttatásokról, amelyek képesek még azt is világösszefüggésekkel és különböző összeesküvés elméletekkel kapcsolatba hozni, ha valaki, valahol éppenséggel nem jelent meg egy ilyen vagy amolyan rangú nemzetközi tanácskozáson. (tovább…)

Kedves hallgatóim, ugyancsak érdekes képzőművészeti kiállítást nyitottam meg a tegnap este a marosvásárhelyi Bernády Házban. Csíkszeredából hozták el a Free Camp Nemzetközi Alkotótábor közel másfél évtizedének keresztmetszetét. Több tucatnyi alkotó több mint száz alkotását és olyan fotódokumentumokat, amelyek megpróbálják megállítani az időt, bemutatva azokat a  performanszokat és a kortárs művészetben egyre divatosabbá váló  installációkat, amelyek együtt jártak egy-egy táborzáró kiállítással. (tovább…)

Mifelénk inkább németesen ejtik, egész egyszerűen így, hogy Cukerberg. De az Egyesült Államokban inkább úgy, ahogyan őmaga is. Zákerbörg. Valahogyan úgy vagyunk vele, mint Amerika német származású nagy írójával, akinek abszurdba hajló szövegei a múlt század utolsó évtizedeiben, kiváló fordításokban, végigmentek a magyar majd a román, sőt valamennyi kelet-európai nyelvterületen is. (tovább…)

Kedves hallgatóim, a csíksomlyói búcsús hangulatot már a tegnap megelőlegezte a Bukaresti Rádió, hiszen részletesen beszámolt arról, hogy a Mária-úton hogyan érkeznek a zarándokok. Természetesen Csíkszeredában ma és holnap minden a pünkösdszombati búcsúról szól, és nem véletlenül, hiszen képzeljük csak el, milyen háttérszervezés kell ahhoz, hogy a városon áthömpölygő több mint százezres tömeg akadálytalanul és biztonságban tudja megközelíteni a csíksomlyói színhelyet és a legfontosabb eseményt, a holnap déli fél egy órakor kezdődő szentmisét, amelynek szónoka az idén egy jól ismert lengyelországi pálos szerzetes lesz. (tovább…)

Hogyha időm engedi, mindig elmegyek azokra a tanácskozásokra, amelyek a székelyföldi turizmussal foglalkoznak. De azonnal hozzá is teszem: csupán azokra, amelyeket nem politikusok tartanak. Mert ha ez utóbbiak beszélnek, akár előre is el fel tudnám sorolni, hogy milyen mondatok következnek. Gyönyörű hegyeink vannak, nyáron minden zöld és télen minden fehér, ősszel pedig színpompa üli meg a tájat. (tovább…)

A tegnap délután hóban, jégben, olvadásban jó sokat kutyagoltam az Olt melletti réteken, mintha csak tavasz elé bandukoltam volna, kérve, rimánkodva, hogy ha már az első napját is elhagytuk, akkor legalább közeledjen felénk és hagyja már abba ezt a vissza-vissza térő havazást. És amint mentem-mendegéltem,  kisebb-nagyobb  pocsolyákon,   hóolvadásból származó tócsákon, vizzel teli árkokon vagy éppen kisebb hófúvásokon vágva át, (tovább…)

A tegnap, városokban és községekben, a tévé és rádió csatornákon, a világhálón rengeteg, a legkülönbözőbb hangvételű beszédekkel találkozhattak a kedves hallgatók. Jómagam is igyekeztem minél többet megnézni, meghallgatni, vagy később elolvasni. Véleményem szerint azonban egy lényeges gondolat nem hangzott el a tegnap, amelyet Petőfi Sándor ilyen egyszerűen fogalmazott meg: (tovább…)

?Én csupa kilences vagyok, hiszen az 1899. év kilencedik hónapjának kilencedik napján születtem? ? mondta valamikor a múlt században Illyés Gyulának az  a Brassóban született Halász Gyula, akit Brassaiként, Párizs fényképész-felfedezőjeként  ismer a világ fotóművészete és akinek Picassoról írt-fotózott könyve 12 kiadást ért meg Franciaországban. (tovább…)

Nem tudom járt-e a kezükben a kedves nézőknek Sántha Attila legújabb székely szótára, amelyet ezekben a napokban több helyen is bemutattak, de ha nem, akkor hadd csináljak egy kis kedvet hozzá, mert én már töviről-hegyire elolvastam, mivel a tegnap este Csíkszeredában, a Csíki Moziban a szerző, munkatársak és a kiadó jelenlétében a nagyközönségnek is beszéltem róla. A könyvnek öt jellegzetességét foglaltam össze. (tovább…)

Hadd beszéljek ma délután egy kissé haza, azaz hadd legyen szó a médiáról, mert több erdélyi magyar napilap ünnepli ezekben a napokban megjelenésének fél évszázados évfordulóját. Ötven esztendővel ezelőtt, a megyésítéssel egyidőben, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben, Nagyváradon és másutt több megyei napilapot is létrehozták ? természetesen a román helyi lapokkal egyetemben ? vagy átszerveztek olyan újságokat, amelyek addig tartományi célokat szolgáltak. (tovább…)