Székedi Ferenc

Nyár, néhány órás hőség, majd nap mint nap nyakunkba zúduló záporok-zivatarok. Valamiképpen, lakhelytől függetlenül, ilyen az idei június, a gomolygó felhők hol itt, hol ott nyitják meg az égi csapokat, amelyek aztán sok szabadtéri rendezvényt is elmosnak. Azonban mindazoknak, akik szeretik a sportot, és azon belül az igazi labdarúgást, csak azt tanácsolhatom, hogy esténként, otthon, nyomják meg a román televízió egyes, kettes vagy éppen HD csatornájának a gombjait és kiváló focit láthatnak ezekben a napokban az Under 21, vagyis ahogy mondani szokták, az U21-es, tehát a 21 év alatti ifjúsági focisok Európa Bajnokságának olaszországi mérkőzésein.

Akinek kedve és türelme van, az letöltheti a Magyar Polgári Párt honlapjáról a párt egyáltalán nem rövid, tizenkilenc oldalas alapszabályzatát. Nagy kedvem nem volt ugyan, de türelmem igen, ezért így tettem és megkerestem a 25. cikkelyt, amely így hangzik: „A tagok ellen, akik nem tartják be a Párt Alapszabályában, Programjában, szabályzataiban és egyéb okirataiban foglaltakat, valamint akik magatartásukkal, nyilatkozataikkal illetve cselekedeteikkel kárt okoznak a Pártnak, a következő fegyelmi büntetéseket lehet alkalmazni, a vétség súlyának függvényében: a) figyelmeztetés; b) írásbeli figyelmeztetés; c) egyes jogok vagy előjogok felfüggesztése bizonyos időre a Párt szabályzatainak megfelelően; d) a párt testületeiben betöltött tisztségekből való felmentés; e) a politikai támogatás megvonása a Párt hozzájárulásával szerzett tisztségekre vonatkozóan és az utolsó, az f. betűvel nyilvántartott büntetés: a Pártból való kizárás.

Kissé anakronisztikusnak – ha úgy tetszik, kortévesztettnek – tűnhet, hogy napjainkban, amikor bárki, bármikor és ráadásul rendkívül olcsón fapados repülőgépjáratokkal eljuthat bárhová a világon, akkor valaki hosszú távon neki lát gyalogolni és fejébe veszi, hogy napi 30-35 kilométeres menetben hétezer kilométert tegyen meg, és nem is akárhová, hanem Körösi Csoma Sándor nyomában Erdélyből Indiába.

Nem kell foglalkozni a facebookon hőbörgőkel, hanem annak kell örülni, hogy Ferenc pápa szombati látogatása és szentmiséje Csíksomlyón valóban történelmet ír. Olyan történelmet, amely majd elmondható a gyermekeknek, az unokáknak – mondotta főtisztelendő doktor Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatója és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztorációjának vezetője Csíkszeredában, ahol az elmúlt napok folyamán több katolikus templomban is beszámolt római útjairól, több pápával való találkozásáról, és Ferenc pápának arról a közvetlenségéről, amelyet minden bizonnyal a csíksomlyói zarándokok holnap  megtapasztalnak.

Tegnap este, amint hazafele ballagtam, megállított az egyik közéletre még érzékeny ismerősöm – egyre kevesebben vannak – és nekem szögezett két kérdést. Az első: mi a véleményem arról, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt, itthon, Romániában, összmagyar elnökjelöltet szeretne, és rögtön meg is nevezett három személyiséget: Kató Béla református püspököt, Böjte Csaba ferences szerzetest és Bölöni László labdarúgó edzőt.

Csíkszeredában ma délután hat órakor a Megyeháza Galériában kiállítással zárul a 15. Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor, amelyen az idén ausztriai, németországi, magyarországi, szerbiai és Besztercéből valamint Bukarestből érkező művészek vettek részt, két csíki, úgymond hazai alkotó mellett. Másfél évtized alatt a tábor igazi intézménnyé nőtte ki magát. 2005-ben abból a megfontolásból indult, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok képzőművészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, közösségi és emberi környezetből, ami számunkra már otthonos, megszokott.

Kevesen tudják, hogy Caissa, a sakkjátékosok védőszentje, a sakk istennője nem a görög vagy a római mitológia alakja, hanem nevét egy angol költő alkotta meg egyik költeményében a tizennyolcadik században.
Minthogy azzal is inkább a beavatottak vannak tisztában, hogy Élő Árpád magyar származású, amerikai fizikaprofesszor csak a huszadik században rakott rendet a sakkjátékosok addig nehezen értékelhető, szubjektív világában, méghozzá statisztikai módszerekkel.

Nem is olyan régen, amikor még médiát oktattam a Sapientia Egyetemen, a téli vizsgaidőszakban jelentkezett egy másodéves kislány, és megkért, halaszthassa el szombati vizsgáját. Miért?  – kérdeztem. Minden különösebb megilletődés nélkül azt válaszolta, hogy az angol fővárosban lakó finn házaspár, akinél a nyáron bébiszitterkedett, megkérte, a hét végén repüljön át Londonba, vigyázzon a gyermekekre, mert ők két napra át kell ugorjanak Spanyolországba.