Székedi Ferenc

A hír rövid és tömör: a Csíki Székely Múzeumban december 10-én megnyilt és január közepéig látható az 1910-ben született és 1991-ben elhunyt Olajos Béla gyűjteményes festészeti kiállítása. Ami viszont a mondat mögött van, annál érdekesebb. Banner Zoltán szerint ugyanis „ Olajos Béla talán az egész második világháború utáni erdélyi művészet legrejtőzködőbb művésze volt, a korszak egyik legérzékenyebb festője, legálmatlanabb álmodozója és legderűsebb áldozata.”

Hogyha egy nyugat-európai csúcsértelmiségit megkérdeznének, hogy mit tud a romániai szellemi-művelődési értékekről, alighanem a szobrász Brâncuşi-t említené meg, esetleg a dadaista Tristan Tzarát vagy az abszurd drámák íróját, Eugen Ionescut, netán Mircea Eliadet, akinek vallástörténeti könyveit világszerte ismerik.

Megmondom őszintén, néha nagy gondban vagyok, amikor az erdélyi magyar sajtóban olvasok egy-egy magyar falunevet, olyannyira ismeretlennek tűnik, hogy nem tudom hová tegyem, és mivel nem ismerem a román megfelelőjét, még a térképen sem tudom megkeresni. A napokban viszont olvastam a világhálón egy olyan dokumentumot, amelyet le is mentettem, éppen ilyen célból.

A hír többször is körbejárta az országot: a napokban a Parajd-Szováta közötti országúton egy személyautó elütött egy medvét. Ezt követően, mivel az illetékesek nem tudtak dönteni arról, hogy melyik törvényt kell felütni, a sebesült majd halott medve kiütötte a Hargita megyei prefektust. Erre meg beütött a pánik, nemcsak a politikában, hanem a lakosság körében is, annál is inkább, mert az elmúlt napokban még jónéhány, hasonló közúti baleset történt.

Kedves hallgatóim, nem mondhatom azt, hogy részt vettem a most huszonöt éves Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár valamennyi kiadásán, de azt igen, hogy legalább tizenötön ott voltam és most is ott, pontosabban itt vagyok, hiszen a Nemzeti Színház egyik félre eső termében fogalmazom meg mai jegyzetemet, amelyet nem a könyveknek, hanem annak a folyóiratnak szánok, amelyet igen nagy példányszámban, ingyen osztogatnak a belépőknek.

A képzőművészet már régóta lemondott arról, hogy egész egyszerűen csak utánozza a valóságot, a művészek a rendelkezésükre álló vizuális eszközökkel új üzeneteket fogalmaznak meg, amelyek korántsem öncélúak, hanem eljutnak az arra érzékeny befogadókhoz. Van aki színekből, formákból, vonalakból, üresen hagyott felületekből alkot és így keresi meg az új összefüggéseket, van aki a teret, az arányokat és az anyagokat fürkészi, akad aki a természetbe vagy az emberi környezetbe akar beavatkozni, hol erre, hol meg amarra irányítva a figyelmet.

Ma délelőtt, csak úgy kapásból, összefoglaltam magamnak, hány féle díjat osztanak ki évente Székelyföldön és rájöttem, hogy bizony a két kezemen sem tudnám megszámolni valamennyit. Az Orbán Balázs díjakat a Kovászna, Hargita és Maros megyei tanácsok osztják. Gábor Áron díjjal a Székely Nemzeti Tanács ismeri el a teljesítményeket. Vasszékely díjat Székelyudvarhelyen vehetnek át az arra érdemesek. Az Élő Székelyföld díj természetvédelmet és hagyományápolást jutalmaz.

Rég volt, de igaz volt. Valamikor, közel harminc esztendeje, jómagam is ott bábáskodtam a romániai magyar újságírók szakmai szervezete megszületésénél, néhány évig még az egyik alelnöki funkciót is elvállaltam, amíg csak másfele nem vezérelt a közélet. Igaz, akkor Romániai Magyar Újságírók Egyesületének nevezték, manapság, már nem csupán szócsere, hanem fogalmi tisztázások eredményeként is, Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, azaz MÚRE a neve, és mind a betűszó kimondhatósága , mind tartalmi szempontok tekintetében így van ez jól.

Ünnepeljük Székelyföldet! – Ez a mottója annak a Székelyföld-napok elnevezésű rendezvénysorozatnak, amelyet a tegnap Csíkszeredában nyitottak meg Kovászna, Hargita és Maros megye tanácsának elnökei. Tamás Sándor, Borboly Csaba és Péter Ferenc visszatekintettek az egy évtizeddel ezelőtti indulásra és úgy értékelték, hogy túl vannak a kezdet nehézségein, amikor még a megnevezést is megkérdőjelezték az országos román médiában, felkapva a fejüket magának a térségnek az elnevezésén is.

A hír rövid és tömör: holnap koraeste, az Aradi vértanúkra való megemlékezések keretében, 17 órakor a gyergyószentmiklósi örmény templomkertben felavatják Czetz Jánosnak, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoknak a szobrát. A korabeli magyar hadsereg legfiatalabb tábornokát ugyan nem végezték ki, mivel a világosi fegyverletétel után hosszú hónapokon át bújkált, majd kalandos úton sikerült Németországba távoznia, de nevéhez fűzödik több sikeres erdélyi csata irányítása-vezetése és a magyar hadsereg állományának többszörös átszervezése.

Mint jónéhány, a nyelvünkben gyakran használt idegen szó, a metropolisz is görög eredetű, voltaképpen a meter és a polis, az anya és a város összetételéből származik, az anyaváros kifejezés értelmét azonban már régóta túlnőtte. Egy ideig csupán a több milliós óriás városokat tekintették bárhol a világon metropoliszoknak, manapság azonban hasonló elnevezéssel illetnek minden olyan várost, amely egy-egy térség gazdasági-társadalmi-kulturális központja lehet.