Székedi Ferenc

Augusztus 28.-a Márton Áron püspök születésnapja, 1896-ban ezen a napon látta meg a napvilágot Erdély felejthetetlen püspöke. Immár több esztendeje a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum ennek a napnak a környékén megemlékezést és konferenciát szervez, pénteken délelőtt pedig éppen a születésnapon sikerült megtartani a kilencediket.

Kedves hallgatóim, a múlt héten úgy fejeztem be a szólásszabadság alapelveiről szóló néhány gondolatot, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a polgári és politikai jogokról szóló, 1966-os egyezménye ilyen tömören fogalmaz: „nézetei miatt senki nem itélhető el.”

Manapság úgy tűnik, legalábbis mifelénk, hogy különösképpen a világhálós közösségi oldalakon, a macskaneveléstől az államfő és a helyi politikusok gyalázásáig mindenki arról írhat és beszélhet, amiről éppen akar, ezért tökéletes a sajtószabadság.

Tizenkét tanulmány – tizennyolc szerző. Két számmal így tudnám összefoglalni ezt az igen érdekes és hiánypótló könyvet, amelyet a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület adott ki Fejezetek Székelyföld technikatörténetéből címmel.

Hogyha a marosvásárhelyi cukorgyár ma létezne, minden bizonnyal ipari műemlékként tartanák számon. Dehát ez csupán feltételezés, a marosmenti város gazdasági életében egykor oly fontos szerepet játszó létesítmény ugyanis a rendszerváltást követő romániai vadkapitalizmus áldozatává vált, olyannyira, hogy még egyetlen téglája sem maradt a helyén. Igy aki szeretne emlékezni, hogyan nézett ki mondjuk a múlt század ötvenes éveiben, vagy korabeli fotókra, vagy arra a néhány akvarellre van szorulva, amelyet Nagy Imre zsögödi festő készített azalatt az öt hónap alatt, amikor a kolozsvári képzőművészeti főiskola 57 éves tanáraként kidobták és oda küldték, hogy ismerkedjen a szocialista építőmunkával.

Itt aztán lesz média háttér, lesz amiből válogatni – gondoltam magamban, amikor úgy döntöttem, hogy szerda este megnézem a Sepsi-Steaua Románia Kupa foci döntőt, hiszen több hazai tévé sportcsatorna mellett a Hargita megyei napilapok is külön hírben hozták le, hogy a székely csapat eddigi teljesítményére, a döntőbe való jutására tekintettel még a magyar közszolgálati sportcsatorna, az M4 is helyszíni közvetítéssel jelentkezik.

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Ez az a mondat, amelyet politikusaink előszeretettel idéznek, amikor Bethlen Gábor fejedelem szellemiségéről, vezetői elveiről beszélnek, illetve amikor mai politikai helyzeteket magyaráznak-támogatnak-cáfolnak vele.

„ A közönség éppenúgy része a fesztiválnak, mint a muzsikusok”. Ezt a mondatot szó szerint legjegyeztem azon a nem online, hanem valós térben megtartott sajtótájékoztatón, amelyet néhány nappal ezelőtt a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezett Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán, pontosabban annak szabadtéri színpadán, az újságírók számára egymástól két méter távolságra állítva fel az összecsukható székeket.

Június végén két nagy D betűt írtam a jegyzetfüzetembe, azzal a megjegyzéssel, hogy – téma. A neveket nem kellett kiírnom, hiszen tudtam, hogy amúgy sem feledem. A betűk ugyanis az erdélyi magyarság két jelentős személyiségére utaltak, akik között csupán felületes összekötő kapocs a június.

Talán emlékeznek még a kedves hallgatók, május első hetében, itt a bukaresti rádióban, a második világháború befejezésének 75. évfordulójáról beszéltem, illetve arról, hogy a BBC, a királynő megemlékező beszéde után bejátsza majd a 103 éves Vera Lynn-nek azt a klasszikus számát, amely az angol katonák kedvence volt a nagy világégésben.

Kétségtelen, általában a romániai és szűkebb körben az erdélyi magyar irodalomtörténetben a Kriterion Könyvkiadónak meg van a maga mítosza. És hogy ez így történt, abban nagy a szerepe nemcsak a tartalomnak, a bölcs és kiegyensúlyozott, az értékmegőrző és értékteremtő kiadói politikának, hanem a formának is.