Székedi Ferenc

A történelmet sokféleképpen kutatják. De a legérdekesebb talán annak a vizsgálata, hogy a családok, egyének életében miként talál úgymond mikrotörténelmi visszhangra a különösképpen mifelénk többször is átírt makrotörténelem. Ennek legfontosabb eszközei a különböző naplók, visszaemlékezések, életírások.

Csíkszeredában ma este nyitják meg a 18. Free Camp nemzetközi képzőművészeti alkotótábor zárókiállítását. 2004-ben Botár László képzőművésznek a kezdeményezésére indult el az a mozgalom, amely a Hargita megyei tanács, a megyei kulturális központ, a Művészetek Háza és több magántámogatás nyomán mondhatni intézményesült, sőt még a járvány csúcspontján sem szakadt meg, akkor az online világba vonultak vissza a művészek és alkotásokat, videókat küldtek egy adott világhálós címre, hogy így is meg lehessen tekinteni, mivel foglalkoznak.

Tegnap Csíkszeredában megkezdődött és vasárnapig tart a hetedik könyvvásár, amelynek eddigi útja nem volt rázkodásmentes, hiszen a járványveszély miatt vagy az időpontját kellett tavaszról őszre áthelyezni, vagy az író-olvasó találkozók sorát leszűkíteni, a néző- és vásárlóközönég számát korlátozni. Most azonban a rendezvény az eredeti elképzelések szerint halad, ahogyan elsősorban a csíkszeredai Bookart és Gutenberg kiadók kigondolták.

A Nemzetközi Jégkorong Szövetség nincs annyira reklámokkal kitömve, mint labdarúgó társa, így mindenképpen megteheti, hogy a világhálón, saját stábjával, saját honlapján ingyen és élőben közvetítse ezeket az amúgy nagyon csekély létszámú közönség mellett lejátszott találkozókat, és aki végignézte a román csapat szlovénok elleni első mérkőzését, amikor a házigazdák 9-1 arányban kitömték a vendégeket, alighanem a sok fejcsóválástól elszédült mindattól, amit látott.

A tegnap megnyílt Free Camp gyűjteményes kiállítás, amelyet június 9-ig lehet megtekinteni olyannyira jellemző a huszonegyedik század szemünk előtt alakuló művészetére, mint bármiféle töredék az egészre.

Nemrég kaptam kézhez a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium évkönyvének 30., jubileumi számát és nem is akármilyen terjedelemben, hanem közel 260 oldalon.

Carl von Clausewitz porosz tábornokot 1831-ben, 51 éves korában ragadta magával a kolerajárvány, a háborúról írt több kötetes tanulmánysorozata azonban fennmaradt. Olyannyira, hogy a világ legtöbb nyelvére lefordították, a világ valamennyi katonai akadémiáján ma is kötelező oktatási tantárgy, és az utólagos értelmezési kisérletek leginkább a világnyelveken több könyvtárnyi irodalmat tesznek ki.

Nem sokat beszéltek róla, de azért érdemes nem felednünk: éppen 135 esztendeje, hogy a tavasz első napján, március 21-én született Kassák Lajos, a magyar irodalom megismételhetetlenül egyéni hangvételű költője, akit időről-időre csak olyannyira nehezen tudtak beskatulyázni a politikai befolyásoktól ritkán mentes, éppen uralkodó irodalmi kánonokba.

Harminc évvel ezelőtt, egészen pontosan 1992 február hetedikén írták alá a Maastrichti Szerződést, amely azóta is az Európai Unió alapokmánya. Az évforduló kapcsán többen és többször beszéltek róla.

A jegyzetíró, ezekben a napokban, valamiképpen úgy van a témákkal, mint a Covid szorításának a legkeményebb hónapjaiban. Akkor is úgy érezte, hogy mindenekelőtt a világjárványról kellenne írnia és most is, ugyanúgy, a szomszédban dúló háborúnak, a milliókat otthonukból elkergető bombatámadásoknak és fegyverropogásnak kellenne leginkább megragadnia a tollát.

Egy nagyon szép, roppant elegáns, és nemcsak meglehetősen súlyos, hanem fajsúlyos könyvet kaptam Iaşi-ból, Moldva egykori fővárosából, vagy ahogyan manapság emlegetni szokás, Jászvárosból.