Tegnap volt a roma világnap. E napot annak emlékére nyilvánította az ENSZ a Roma Kultúra Világnapjává, hogy 1971. április 8-án ült össze az I. Roma Világkongresszus. A fórumon a különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Döntöttek a cigányság nemzeti jelképeiről is: elfogadták a zászlót, a himnuszt és az Opre Roma! – „Fel, cigányok!” jelmondatot.
(tovább…) Continue ReadingKözösségélmény
A Hargita Népe napilap mai számában Boros Zoltánt köszöntöttem nyolcvanadik születésnapja alkalmával. A ma is aktív televíziós személyiség ma Csíkszeredában vesz részt a Román Televízió magyar adása alapításának 50. évfordulója alkalmával szervezett közönségtalálkozón. Nem véletlen a helyszínválasztás, ugyanis a székelyföldi kisvárosban most zajlik a szintén jubiláló Régizene Fesztivál, amelynek létrejötténél bábáskodott és kiteljesedésében atyailag támogatta a magyar adás. S ebben a támogatásban oroszlánrésze volt Boros Zoltánnak, a zenésznek, zeneszerzőnek, zenei szerkesztőnek, televíziós újságírónak.
(tovább…) Continue ReadingHavas történet
A lassan-lassan vidékünkről is eltakarodó télen alkalmam volt több székelyföldi sípályát felkeresni. Kicsik is, korszerűtlenek is, de a mieink. Büszkék vagyunk rájuk, s fennen hangoztatjuk, hogy a térség gazdasági húzómotorja az idegenforgalom, s ezen belül a síturizmus. Végigjárva azt a pár sípályát, kissé keserű szájízzel nyugtáztam, hogy még nagyon sok a tennivaló.
Érettségi
Túl vagyunk a sok billegésen-ballagáson, a lakodalomnyi billegési és ballagási ebéden, a cigánykasszaként működő ajándékozáson. S túl vagyunk a kisérettséginek becézett záróvizsgák izgalmain, már csak a számítógépes elosztás – amolyan lottósorsolás – eredményét kell megvárni. Azt, hogy mit dob ki a gép.
Continue ReadingMaradékok
„Nem szeretem a szórvány kifejezést, mert minket nem szórt ide senki. Mi itt maradtunk. Maradékok vagyunk.” Ezeket a szavakat egy nyugalmazott magyartanárnő mondta a dévai Téglás Gábor Középiskola aulájában tartott szombati többes ünnepségen. Gondot okoz valóban a kifejezés, s mint a nyugalomba vonult pedagógus is önérzetesen kijelentette, nem fedi a valóságot, csupán körülírja azt.
(tovább…) Continue ReadingTöbbség-kisebbség
Többségben van-e a székelyföldi magyarság vagy pedig kisebbségben? Ez a kérdés gyakran felvetődik, főleg amikor tömbmagyarságról vagy szórványról beszélünk, vagy amikor a román-magyar viszony kerül terítékre. De mit fed a kisebbség, illetve a többség fogalma? Értelmező szótárunk szerint a kisebbség „Az embereknek olyan csoportja, amely számban kisebb egy másiknál”. Megjegyzem, hogy ez a szó másodlagos jelentése, az elsődleges jelentés: „Vkinek, vminek másnál kisebb volta”, illetve „Az az állapot, amelyben vki úgy érzi, hogy másoknál alacsonyabb rendű, értéktelenebb”. Ezzel szemben a többség jelentése: „Vmely mennyiség, tömeg, közösség, csoport (tagjainak) nagyobbik része <a kisebbel ellentétben>; vkiknek, vmiknek nagyobb száma, mennyisége”. Többségben lenni pedig nem jelent mást, mint azt, hogy „<vmely csoport> számban, tömegben nagyobb a másiknál v. többi(ek)nél, többen tartoznak hozzá, mint más csoport(ok)hoz”.
(tovább…) Continue ReadingKié Kájoni?
Kájoni János emlékévet hirdetett a Hargita Megyei Kulturális Központ a neves polihisztor születésének 390. évfordulója alkalmával. Lévén, hogy Kájoni születésének időpontja és helye kérdésében még nem egyeztek meg a történészek, egyértelmű dokumentumot még nem találtak erre vonatkozóan, csak feltételezik, hogy Kájoni 1629-ben született. A hajdani Szolnok-Doboka vármegyei, ma Beszterce-Naszód megyei Kiskájon és a Kolozs megyei Jegenye egyaránt saját szülöttjének tartja. A mindent is tudó internetes lexikon szerint mindként településnél az áll, hogy „Itt született 1629-ben Kájoni János”.
(tovább…) Continue ReadingSzimbólumok harca
A nyelvi, kulturális szempontból vegyes lakosságú területeken folyamatosan zajlik a szimbolikus térfoglalás. Ez elsősorban a köztéri szobrok, templomok emelésében nyilvánul meg, de ennek része az emléktáblák, utcanév-táblák elhelyezése, az utcák megnevezése, a települések nevének az ott lakó kisebbségek nyelvén való feltüntetése, esetünkben a különböző hivatalok magyar nyelvű megnevezésének megjelenítése is.
(tovább…) Continue ReadingBrassai szemével
„…a fényképezést kezdettől fogva olyan eszköznek tekintettem, amely hozzásegít, hogy feltárjam és minél átfogóbban rögzítsem az engem körülvevő világot…” Ezt Halász Gyula – aki Brassai művésznevén tett szert világhírnévre – írta a két világháború között, Berlinből és Párizsból hazaírt leveleit tartalmazó kötet előszavában. A könyv Előhívás címen jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, Horváth Andor szerkesztésében.
(tovább…) Continue ReadingÖrdögi kör
A székelyföldi munkavállalók arra panaszkodnak, hogy nincs munka a térségben, ezért kénytelenek máshol munkát és megélhetést keresni. Ezzel szemben a munkáltatók azt teszik szóvá, hogy nincs, aki dolgozzon. Bizonyára, mindkét félnek igaza van a maga szemszögéből nézve. Egyrészt nem annyira a munkalehetőség hiánycikk a térségben, mint inkább a jól fizető, a közszférához viszonyítva versenyképes bért biztosító álláslehetőség; másrészt nem annyira a munkaerő a hiánycikk, mint inkább a képzett, szakmájában gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező munkavállaló. Aki jó a szakmájában, az többnyire máshol keresi a kenyerét, itthon azok maradtak, akik vagy nem rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel, vagy megelégszenek az otthon közelsége mellett az alacsony bérekkel is.
(tovább…) Continue ReadingRituális együttolvasás
Az a szerencse és megtiszteltetés ért korábban, hogy magam szerkeszthettem a jeles szokáskutató, dr. Balázs Lajos nagy szokásmonográfiáit. Az emberi élet nagy fordulópontjaihoz – a születéshez, a házassághoz és a halálhoz – kapcsolódó szokásokat és rítusokat mutatja be a három vaskos kötet, s a sorozat egy negyedik könyvvel is kiegészült: a mindhárom fordulópontot átható nemiséggel foglalkozó munkával.
(tovább…) Continue ReadingKatasztrófafilm
Az átlagember szereti a katasztrófafilmeket, ugyanis kedvére szörnyülködhet a képernyőn vagy vetítővásznon látott szörnyűségeken, s borzongva állapítja meg, hogy mindez csak mással, távoli helyeken fordulhat elő, történhet meg. Vagy nyugtázhatja: mindez csupán fikció, a mindennapi valóságban ilyen nincsen.
(tovább…) Continue Reading