Magyari Nándor László

Tagadhatatlanul van abban némi balkáni smakk, akarom mondani fokhagymás-póréhagymás buké, ha 2 prominens kisebbségi verekedik össze egy román nemzeti kitüntetés fölött. Bár ezt kevesen fogják föl humorosan, és még kevesebben értékelik a maga helyén Tőkés kitüntetésének visszavonását, az eset bekerül(t) a román-magyar elhúzódó civakodások politikai történetébe: apró, de jellemző epizód, ami a sok hozzászóláson túl, vagy azok ellenében, megér egy további misét. (tovább…)

Szélsebesen pörög a korrupció-ellenes ügyészség (DNA) malma, bár alig tudjuk, hogy valójában mit is őröl. A főügyész éves beszámolója az ügyek és megvádolt személyek számának látványos megnövekedését hozza, és a számadatokból kiderül, hogy összesen mintegy 11.000 dosszié került a hivatal látókörébe, a kivizsgálások és vádemelések különféle szakaszába, és ezek nyomán, mintegy fél milliárd eurónyi okozott kár lett megállapítva. (tovább…)

Cenzúrát követelőknek  és annak érdekében peticionálóknak is érdemes észrevenni, hogy a cenzúra kettős fegyver, hiszen a hatalmon levők szándékaival ellentétesen is elsülhet, nem elfojt bizonyos nem kívánatosnak ítélt gondolatokat, eszméket, művészi kifejezőeszközöket, stb., hanem egyenesen fölhívja rájuk a figyelmet, reflektorfénybe helyezi azokat, vagy ha úgy tetszik jól elad, az eszmék és a médiák piacán. (tovább…)

Ezer sebből vérzik a kisebbségi politizálás, de legfőképpen annak lehetünk tanúi, ahogyan az elvtelen és morálisan légüres térben, üres malomként működő inkonzisztens politizálás, nagy sebességgel és drámai módon rohan a vesztébe. Ha voltak, akik úgy képzelték, hogy a politikai filozófia, az elvek, amelyek mentén a kisebbségi politizálás folytatható másodrangúak, sőt lényegtelenek, és a populista etno-nacionalista lózungok és vágyálmok megalapozhatnak politikai stratégiát, mára bizonyára maguk is meggyőződhettek arról, hogy illúzió ilyesmiben reménykedni. (tovább…)

A román politika színpadának ? a nyilvánosságnak ? legkifejezőbb metafórája a labirintus, sőt egyre inkább egy Ariadné fonala nélküli útvesztő, melyből sem a politikai aktorok, sem a közönség nem ismeri a biztos kiútat. Ezért minden egyes útelágazásnál gondot okoz a választás, nincsenek egyértelmű eligazító sémák, és ha a politikai cselekmény egyszer letér, a többihez látszatra mindenben hasonló, kivezető útról, akkor esélye sincs kikeveredni a számtalan csapdából: mellékösvényeken, zsákutcákon és a reménytelenségben bolyong az összes szereplő. (tovább…)

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a benyomásommal, hogy lassan-lassan nemcsak a közönség, a választópolgár fáradt bele, lett közömbös, illetve ábrándult ki és unta meg az állandó politikai csatározásokat, hanem maguk a politikusok is apatikusak lettek, kiábrándultak saját ? gyakran csak szimulált, kénytelen-kelletlen eljátszott ? szerepükből. (tovább…)

Percig sem csodálkozom azon, hogy a politikusok diskurzusai nem őszinték, vagy hogy nem a valós viszonyokat és szándékaikat kommunikálják (a polkomm, a hazudozás szinonímája lett mindenfele), ez egyre kevésbé szokás, viszont jobb helyeken elemzők viszonylag koherens és átfogó értelmezését adják a politikai történéseknek. (tovább…)

Új közéleti botrány van kibontakozóban, melynek középpontjában a börtönben írt tetemes számú tudományosnak mondott termelés ? maradjunk ennél a kifejezésnél, hiszen nem tudni, hogy a fegyenc-tudósok műve milyen formában fog hasznosulni, milyen piacra készül egyáltalán? Vagy öncélú játszmákról, jogi kiskapuk kihasználásáról van szó, mely csak a büntetés megrövidítését célozza? ? áll. És, mint rendesen, a közéleti témák, botrányosak vagy sem, de (a társadalom nagyméretű hálózatosodása folytán) mindig sokkal szélesebb körben vetnek föl kérdéseket mint azt a szűken értelmezett téma bekeretezné. (tovább…)

Szökőév a kétezertizenhatos és így remélhetőleg nyerünk rajta egy napot. És bár kézenfekvőbb ? hiszen szinte csak ezzel foglalatoskodunk manapság ? a siránkozás, a lamentálás és nyafogás, a félig telt pohár üres felének elsiratása, ajánlom fordítsuk ezt egy optimistább világkép, ha úgy tetszik újrafelfedezésére, vagy egyenesen rehabilitására. Én ilyen derűlátóbb és előre mutatóbb, progresszívebb dolognak gondolom a tudományos világképet és mindazt a tudást, amit a tudományos és technológiai felfedezések hosszú sora évszázadok alatt létrehozott, és amire, mindenekelőtt, a modern nyugati civilizáció épült és épül. (tovább…)

Amit köznapi emberekként öröktől való (sőt nem egyszer szent és érinthetetlen) hagyománynak vélünk, a leggyakrabban ?kitalált tradíció?, mely egy sor társadalmi gyakorlat, rítus, szimbolikus jelentőséggel bíró folyamat, és ezeken keresztül a történelmi múlt valamely szakaszával való kontinuitást hivatott megjeleníteni (a román történészek által sokat emlegetett román, dák-római kori kontinuitás, száz éves ?elmélete? is ilyen rég dédelgetett tradíció, sőt historiográfiaivá avanzsált hagyomány, vajmi kevés köze van a tudományhoz, de annál több a szimbolikus nemzetépítéshez, mítosz, mely éppen a nem létező történelmi források miatt keletkező feszültség föloldását szolgálja. (tovább…)

Régóta figyelem és elemzem, ahogy a romániai politikai osztály, vagy legalábbis annak mainstreamje, egyre inkább elveszíti reprezentációs ? a polgári közösség érdekeit artikuláló és kifejező képviseleti ? képességét, és ahogyan a valódi megújulás és a hitelesség visszaszerzésére tett erőfeszítések helyett, felelősséghárításra, rejtőzködésre és ezzel további hitelvesztésre rendezkedik be. (tovább…)