Böjtmás hava… Tavaszelő… Kikelet hava… Mindhárom kifejezéssel az év harmadik hónapjára, a márciusra utalunk, amelynek ma van a második napja. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma szerint „az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában, az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi – napéjegyenlőségi – évkezdési szokásnak.
(tovább…) Continue ReadingGondolatok az anyanyelvről
„Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig” – idéztem a költő és műfordító Nagy Lászlót. A hallgatók már sejthetik, hogy ma egy két nappal ezelőtti jeles nap kerül nagyító alá: 1999-ben az UNESCO közgyűlése az anyanyelv nemzetközi napjává nevezte ki február 21-ét, amikor egy 1952-es, tragikus végkimenetelű eseményre emlékeznek, amelynek előzménye, hogy az akkor még Pakisztánhoz tartozó, bengáli nyelvet beszélő Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Tiltakozásul a bangladesi diákok február 21-én az utcára vonultak, a rendőrség ötöt megölt közülük.
(tovább…) Continue ReadingA nemzetközi könyvajándéknap margójára
„Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó” – idéztem Kosztolányi Dezsőt két nappal a nemzetközi könyvajándéknap után. Mert február 14-e nem csak a Bálint-napként is emlegetett Valentin-napról szól…
(tovább…) Continue ReadingA szótévesztésről az üres közhelyekig
„Férjével néhány gondatlan hetet töltött a tengerparton.” Önöknek is feltűnt, hogy az egyik szó nem illik az idézett mondatba? Valójában szótévesztés történt, ugyanis a hányaveti szinonimájaként is használt gondatlan helyett a zavartalan, problémamentes jelentésű gondtalan kifejezést kellett volna használni.
(tovább…) Continue ReadingA rejtvényfejtők nyomában
Skandináv, Könnyű percek, Olasz módra, Kvíz, Nyelvi játékok, Sudoku… Egyebek között ezekkel a kategóriákkal találkozhat az, aki benevez a február 5-i, Budapesten zajló nagyszabású rendezvényre. A kezdeményezés előzménye, hogy a két szervező, a Rejtvényfejtők Országos Egyesülete és a Füles szerkesztősége közös javaslatára 2007-ben az oktatási és kulturális miniszter minden év február 3-át, a Füles első számának megjelenése alkalmából a magyar rejtvényfejtők napjává nyilvánította. „A versenyzőknek három óra áll a rendelkezésükre, hogy minél több rejtvényt megfejtsenek. A feladatokat tetszőleges sorrendben lehet megoldani, de egyszerre csak egy rejtvénysor lehet a játékos birtokában” – idéztem a verseny szabályzatából, az ajtó pedig a kezdők, a haladók és a mesterek előtt is nyitva áll.
(tovább…) Continue ReadingÚjházytól a köznevesülésig
„[…] az ebédelők mind mintha az ő személyes vendégei lennének; ő maga lopva eszik csak egy-egy falatot, szeme fáradhatatlanul ellenőriz; megnézi az ételt, amit a pincér hoz és néhány nyálfakasztó szóval magasztalja erényeit.” Így ábrázolta Nagy Endre író, konferanszié és színigazgató Újházi Edét (sikerei csúcsán előszeretettel használta az Újházy írásmódot, amellyel a helyesírási szabályzatban is találkozhatunk az étel megnevezésénél) 1930-ban, az Újházi Ede arcképe című visszaemlékezésében.
(tovább…) Continue ReadingDióhéjban a tapadásról
Könnyű négykerekű, lófogatú személyszállító jármű, de kerekes szállítóeszközként is utalnak rá. A kocsiról van szó, amely az etimológiai szótár szerint „a magyar kocsi szekér önállósult első eleme. A Komárom megyei Kocs községben készült rugózott függesztésű, könnyű és kényelmes lófogatú járművek a 16. századtól Európa-szerte kedveltek és keresettek voltak; ennek köszönhetően a kocsi származékait a legtöbb európai nyelvben megleljük”. Ez tökéletes példa az úgynevezett tapadásra.
(tovább…) Continue ReadingEgyensúly a lehető legjobb szövegekért
A különféle írásaimban többször is hangoztattam, hogy igyekezzünk a lehető legjobb szövegeket kiadni a kezünkből, azt viszont talán sohasem boncolgattam, mit értek pontosan ezalatt.
(tovább…) Continue ReadingÜnnepekre hangolódva
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. […] Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás” – idéztem Márai Sándort.
(tovább…) Continue ReadingLőrincze Lajosra emlékezünk
„Pápai Lajos barátom azzal bízott meg, hogy írjam le az életemet, mert ezzel megkönnyíteném a tévé által készítendő portrét. De ne gondoljak a célra, csak írjam, ami eszembe jut. Megpróbálom, de azért valamilyen rendet elképzelek, hogy tartom-e vagy sem, ki fog derülni. Először az életrajz időrendben: Szentgál (gyerekkor), Pápa (középiskola, teológia), Budapest (Eötvös Kollégium, Magyarságtudományi Intézet), Pápa (tanárkodás), Budapest – ami ezután van. Majd: a tudományos és ismeretterjesztő, nyelvművelő munka. Aztán: közélet. Ezután: az egésznek az összegzése, valami visszatekintés. Végül: a tervek, előrenézés.”
(tovább…) Continue ReadingNagyító alatt a férfiak és a vállalkozónők
„A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.” Az idézet a Kossuth- és József Attila-díjas írótól, a magyarországi spirituális irodalom egyik legnagyobb alakjától, Müller Pétertől származik.
(tovább…) Continue ReadingA magyar nyelv napjára hangolódunk
„A nyelvet, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen »rendbe hozni«, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon és csöndben, rejtetten munkálkodjék.” Talán Kosztolányi Dezső szavaival tudok leginkább ráhangolódni a közelgő magyar nyelv napjára, amelyet minden év november 13-án ünnepelünk. Az idézet értelmezését a hallgatókra bízom; valószínűleg mindenkiben más-más gondolatokat ébreszt.
(tovább…) Continue Reading