Farkas-Ráduly Melánia

Ma kizárólag sportos témákkal foglalkozom, elsősorban azért, mert javában zajlik a labdarúgó-Európa-bajnokság, illetve az úszó-Európa-bajnokság. Az említett megnevezéseket két kötőjellel kell írni, de természetesen egyszerűsíthetünk is, például mondhatjuk azt, hogy a labdarúgók Európa-bajnoksága, valamint az úszók Európa-bajnoksága, így mindkét esetben eltűnik az első kötőjel, a második viszont kötelező. Mi az oka ennek? A szabályzat szerint, ha egy tulajdonnév valamilyen jelöletlen összetételt alkot egy köznévvel, akkor a két tagot kötőjellel kell összekapcsolni.

„Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe.

Ezúttal a magázásról, az önözésről és a tegezésről lesz szó, egy olyan témáról, amely a mai napig elbizonytalanít, hisz még most is magázom a szüleimet, illetve az idősebb rokonokat, ismerősöket, viszont van egy nyolcvannégy éves barátnőm, akit lassan tizennégy éve tegezek.

„Minden egészségesen született gyerek potenciálisan zseni, és hogyha megkapja azokat a feltételeket, azt a szeretetet, szakmai segítséget, meg ami ezzel jár, akkor minden gyerekből ki lehet hozni a maximumot, és nagyon nagy teljesítményt is tud hozni” – idéztem Polgár Juditot, a Magyar Szent István-renddel kitüntetett sakkozót, nemzetközi nagymestert, akinek az eredményeit még hosszasan lehetne sorolni.

Legutóbb a fogalmazási hibák kerültek nagyító alá. A szótévesztés kapcsán egyebek mellett a gondtalan és a gondatlan, illetve az egyelőre és az egyenlőre kifejezéseket ragadtam ki, majd rátértem a szószaporításra és a terjengős kifejezések használatára.

Ma nagyító alá kerülnek a fogalmazási hibák, amelyekre a Nyelvművelő kéziszótárban is kitérnek; a szakkönyv szerint „a figyelmetlenség, igénytelenség sok zavart okoz a fogalmazásban”.

Néhány éve madarakat és fákat ábrázoló képekkel találkoztam egy-egy ismerősöm közösségi oldalán, az egyik fotó mellett pedig egy idézet is megjelent, amely így szól: „Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében.” Ez a mondat az 1835. június 26-án született Herman Ottótól származik, aki természettudós, néprajzkutató, polihisztor és politikus volt egy személyben.

„Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon” – idézem Jókai Mórt, aki közel százhúsz éve, 1904. május 5-én, Budapesten hunyt el. Ma főként rá emlékezünk.

Ezen a héten, pontosabban kedden ünnepeltük a könyv világnapját, amelyet a helyesírási szabályzat szerint csupa kisbetűkkel írunk, ugyanúgy, mint a többi nevezetes nap, időszak, ünnep, történelmi esemény nevét. Az alapötlet a katalánoktól származik, 1995-ben pedig az UNESCO karolta fel a kezdeményezést. Április 23-a amúgy egy szimbolikus dátum a világirodalomban, ugyanis aznap hunyt el például William Shakespeare, illetve Miquel de Cervantes, bár a Don Quijote figurájának megalkotója egyes források szerint egy nappal korábban távozott az élők sorából, és a temetése volt a korábban említett dátumon.

Ma egyebek között szó lesz a műemlékvédelmi világnapról, valamint Zsolnay Vilmos keramikusról. Bár első hallásra úgy tűnhet, hogy nincs közük a rovat témájához, mindkettőnek vannak olyan vetületei, amelyek valamilyen szinten kapcsolódnak hozzá.

Ma van a magyar költészet napja, amelyet 1964 óta –kereken hatvan éve – minden évben József Attila születésnapján tartanak. Amikor az 1905-ben született költő papírra vetette az Ars poetica Németh Andornak című vers első két sorát, azaz „Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga”, még nem is sejthette, hogy a születése napja jó pár évtized múlva a magyar költészet napja lesz.

Amióta 2015-ben megjelent A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása, többször is hallottam, hogy az MTA egyfolytában változtatja a szabályokat. Tényleg így van? A válasz kiderül egy rögtönzött időutazásból.