Farkas-Ráduly Melánia

„A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktől, illetve gyermekkori környezetünktől tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az első négy-öt évben. Ha a környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá lettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a mi kiejtésünkön is érződik az íz” – idézem Montágh Imre szavait. A népszerű nyelvész, színészpedagógus, logopédus pontosan nyolcvanhat éve, nagybirtokos zsidó családban született Budapesten.

„Az élet olyan, mint az olimpiai játékok. Egyesek kalmársátraikba telepednek, s csak azzal törődnek, hogy a nagy jövés-menésben mit lehet keresni. Mások minden erejükkel a dicsőségért küzdenek. Végül a túlnyomó többség, a nézők, csak egyszerű szemlélői az eseményeknek.” A Püthagorasznak tulajdonított idézetet nemrég találtam a világhálón, és úgy éreztem, hogy tökéletesen illik a mai témához. Mivel tegnap volt az olimpiai nap, szerettem volna belesni a színfalak mögé… természetesen nem csak sportos szemszögből.

„A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez egy íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz” – mondta évekkel ezelőtt a 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, akit sokan Fekete párducként emlegettek és emlegetnek, ugyanis ő volt az első hálóőr, aki fekete mezt vett fel a pályán. Ma azonban nem róla, hanem a labdarúgásról fogok beszélni, főként azért, mert múlt pénteken megkezdődött az Európa-bajnokság, amelyre a magyar nemzeti együttes is kijutott.

„Ma, amikor a gépelésen és a telefonon való pötyögésen és görgetésen kívül alig használjuk valamire a finommotorikánk ezen részét, egyre többen találnak valódi örömforrásra a kézműves hobbitevékenységekben – és ez nem is véletlen. Akár kötünk, fonunk, faragunk, hajtogatunk vagy éppen formázunk, a lelki egészségünkre mindenképp jó hatással van az alkotás bármilyen formája” – idézek A kézműves hobbik lélektana című cikkből, amely 2019 decemberében jelent meg az egyik pszichológiai internetes lapban.

Munkaszüneti nappal ünnepeltük június 1-jén a gyereknapot Romániában… Magyarországon minden év májusának utolsó vasárnapján ünneplik, a világ egyéb részein pedig más-más időpontokra esik, a célja viszont mindenhol ugyanaz: a kicsik jól szórakozzanak, és az adott napon az övék legyen minden figyelem. Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy gyereknapot vagy gyermeknapot használjak-e…

A mai rész főszereplőjét lőrének, vinkónak és a hegy levének is nevezik, én borként fogok hivatkozni rá. Két nappal ezelőtt, május 25-én volt a világnapja, és ennek kapcsán arra gondoltam, hogy összegyűjtök néhány idézetet a borról, sőt a szó eredetét is felkutatom.

Az elmúlt egy évben több időt töltöttünk az online világban, mint bármikor, én legalábbis számos képzésen vettem részt a képernyő előtt ülve, olyanokon is, amelyekre valószínűleg másként nem jutottam volna el. Általában a közösségi médiában, főként a Facebookon hirdetik meg ezeket a képzéseket, az oldal minősége pedig jócskán befolyásolhatja azt, hogy jelentkezünk-e rájuk vagy sem. Mára összegyűjtöttem néhány kipróbált tippet, amellyel csalogatóbbá tehetjük a Facebook-bejegyzéseinket, attól függetlenül, hogy magánemberként vagy cégtulajdonosként akarjuk-e megszólítani az olvasókat.  

Két nappal ezelőtt sportrovatot szerkesztettem, teszem ezt immár két éve folyamatosan. Az újságírói pályámat is ezen a területen kezdtem 2006 januárjában: a legelső cikkem egy négyoldalas sportrovat legvégére került be, és én kimondhatatlanul örültem neki.

Tavaly nyáron az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit tennék, ha választanom kellene például az írás és a tánc között… Egyből rávágtam, hogy nem választanék, mert mindkettő én vagyok. Gyerekkorom óta az önkifejezésem legfőbb eszközei, és nem lennék teljes, ha valamelyikről le kellene mondanom.

Képtelen vagyok elképzelni az életemet könyvek nélkül, olyannyira, hogy legszívesebben nem is fogadnék el más születésnapi vagy karácsonyi ajándékot. Valójában már gyerekkoromban meghódítottak, az egyik nyári vakációban például húsz regényt olvastam ki. Persze ezt nehéz lett volna megvalósítani a Csíkszentdomokosi Községi Könyvtár nélkül, ahová szinte hetente visszajártam újabb és újabb könyveket kölcsönözni.

Néhány nap választ el a magyar költészet napjától, amelyet 1964-ben, József Attila születésének 59. évfordulóján rendeztek meg először. Általában irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat, szavalóversenyeket szerveznek április 11-én, ugyanakkor a klasszikus és kortárs költők versei is elhangzanak. Tavaly, a járvány miatt virtuális térbe költöztek át a rendezvények, és többnyire idén is ilyen formában ünnepelnek a költészet kedvelői.

„Zsebre dugott kézzel, fölényesen fütyörészve érkezik, napfényt és meleget ígér, s mikor látja, hittél neki, tiszteletlenül szemedbe vihog és fügét mutat. Soha kalaplevéve nem köszön, vagy ha megteszi, annál rosszabb, elkészülhetsz rá, hogy nyomban hátba is vág érte. Mégsem lehet komolyan haragudni rá, úgy kell elfogadni, amilyen, tréfáiért csak a nyárspolgár orrol meg, aki következetesen sírt már a bölcsőben is…” – írta Pilinszky János az év legszeszélyesebb hónapjáról.