Farkas-Ráduly Melánia

Legutóbb a közéleti nyelvről volt szó, és egyebek között megemlítettem, hogy egy-egy szónoklatnál érdemes elkerülni a szerénykedő bevezetést vagy lezárást. Valójában ez a mondat adta az ötletet a mai témához, a szerénykedő nyelvhasználathoz.

„Az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi és két pesti mártír, köztük Batthyány Lajos gróf, Magyarország első miniszterelnöke hősi viselkedésükkel megmutatták, hogyan tudnak a magyar ügyért harcolók komoly katona módjára, méltósággal meghalni. Utolsó perceikkel is a nemzetnek és a világnak mutattak példát a magyar szabadságharcosokról, akiket sok osztrák csupán felforgató aljanépnek nézett.” Ez az idézet akár egy október 6-i megemlékezésen is elhangozhatott volna, azonban nem így történt. A Múlt-kor című történelmi folyóirat 2019. október 6-án megjelent cikkéből származik, amelynek a címe: Utolsó perceikben is félelem nélkül néztek szembe a halállal az aradi vértanúk.

„Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű” – vallotta a kávéról Csitáry-Hock Tamás író, újságíró és kommunikációs szakember.

Az Európai Bizottság és az Európa Tanács közös kezdeményezésére 2001 óta, vagyis pontosan húsz éve ünnepeljük a nyelvek európai napját szeptember 26-án, és mivel csak néhány nap választ el e jeles dátumtól, arra gondoltam, hogy ma ezzel a témával foglalkozom.

„Kiadó üzlethelység Soroksáron.” „70 m²-es üzlethelység kiadó.” „A helység egy hosszú évek óta jól működő, exkluzív fitneszstúdióval egy épületben található.” A három példamondatban két dolog közös: hirdetések szövegében találtam rájuk, emellett mindegyikben ott van a helység szavunk, amely ebben a szövegkörnyezetben helytelen.

A hét elején rábukkantam arra a hírre, hogy minden év szeptember 8-án ünnepeljük az olvasás nemzetközi napját. Már akkor eldöntöttem, hogy ezt a témát választom erre a hétre, azonban később rádöbbentem, hogy legtöbb helyen elírták a megnevezést.

Lassan lejár a szabadságolások időszaka, az emlékekről pedig legtöbb esetben csupán egy-egy fotó árulkodik. Bár a nyelvészek azt tanácsolják, hogy alkalomadtán a fénykép főnévvel helyettesítsük a görög elemekből alkotott fotográfia nemzetközi szóból rövidült, hosszú ó betűvel írandó fotó szavunkat, úgy éreztem, hogy a korábbi mondatban nincs szükség a magyarításra. Az értelmező szótár szerint ugyanis a fénykép elsődleges jelentése fényképezéssel létrehozott, fényérzékeny papírra másolt kép. A nyaralásokon készített fotókat azonban csak nagyon kevesen hívatják elő manapság, ugyanis könnyedén visszanézhetők az okostelefon vagy a számítógép, illetve a laptop képernyőjén.

„Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idézem Szabó Magdát a fiatalok nemzetközi napján, ami nem téveszthető össze a katolikus egyházban ünnepelt ifjúsági világnappal, amelyet minden évben virágvasárnapon tartanak.

Javában zajlik az olimpia, és mivel sportszerkesztő is vagyok, elég komolyan érint ez az időszak. Néha jólesik látni, hogy egy-egy…

„Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért” – idézek A gyertyák csonkig égnek című regényből, amelyet Márai Sándor stílusművészetének remekeként emlegetnek.