Egyetértettem, de azzal a döbbenettel, amely mégsem tud cselekedni. Az ösztöneim, a reflexeim, a szocializációm, a neveltetésem akadályozott meg benne,…
Continue ReadingÚj idők mozija
Valamelyik nap egy kritikát olvastam egy filmről, amelyet én is láttam. A bíráló sokkal szigorúbb volt, mint én, és ez…
Continue ReadingKonyakfényben
„Kávé, konyak”. Ez a szocializmus nec plus ultrája, mármint Magyarországon. Réz Pál minden „magaslati látogatását” így jellemzi, azokat, amelyeket „nagykutyáknál”…
Continue ReadingHúsevő virág
Puccini felkavar és megnyugtat egyszerre. Sok oka van ennek. Az egyik, hogy rengeteget játszották Kolozsváron: a Toscát, a Pillangókisasszonyt, a Bohéméletet többször…
Continue ReadingSzomorúság
Az embert – Lázár Ervintől is tudjuk – néha meglátogatja a Szomorúság, és megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy felülkerekedik…
Continue ReadingKicsit repülni
Saint-Simon herceg, a nagy francia emlékíró, azt mondja, az élet és a halál közé be kellene iktatni egy szakaszt. Amikor…
Continue ReadingA nyugalom éneke
Mostanában nagy állatkönyv-rajongó lettem. Valahogy olyan békét sugároznak ezek az írások – persze, ha jó írók írják őket, és jó…
Continue ReadingVívódik a határ
Jó ez a könyv? Nagyon jó.
A párbeszéd 2008 táján hangzott el Kántor Lajos és köztem. A könyv, amelyről beszélgettünk, a Határeset című regény, Hunčik Péter szlovákiai pszichiáter első regénye – ezért aztán meg is kapta a Bródy-díjat, melyet annak idején egy elsőkötetes prózaírónak adott egy kuratórium, amit Bródy Sándor unokája, Alexander Brody bízott meg a feladattal.
Élet és boldogság
Szobabiciklizés közben a Friedemann úr, a törpét hallgattam Victor Rebengiuc előadásában, s mikor az véget ért, átklikkeltem Réz Pál hangos…
Continue ReadingA vég nem vár
Isten látja lelkemet, hiszek a klímaváltozás rettenetes következményeiben, még ha persze remélem is, hogy nem olyan szörnyűek, mint amilyennek sejlenek. De éppen ettől, a reménytől foszt meg ez a kor.
Continue ReadingSzív a belső tér
Közeledett a születésnapom, én meg egyre szomorúbb lettem. De valahogy „kívülről”, pontosabban egy olyan belső térből, amelyről csak annyit tudok, hogy létezik. Kiújult az asztmám, fulladoztam, reggelente felkeltem, aztán visszafeküdtem, napközben is le-leesett a fejem.
Continue ReadingIsmerjük az ismeretleneket
Múlt csütörtökön, a romániai színészekről készített fényképeit állította ki. Évtizedek óta dolgozik ezen a projekten, Coca Bloos-tól Mariana Mihuțig és Victor Rebengiuctól Marcel Iureșig sokakról készített portrét, és a fényképek nagyon jók. Simion Buia jó fényképész, érzéke van ahhoz, amit lát.
Continue Reading