Demény Péter

Mostanában nagy állatkönyv-rajongó lettem. Valahogy olyan békét sugároznak ezek az írások – persze, ha jó írók írják őket, és jó…

Szobabiciklizés közben a Friedemann úr, a törpét hallgattam Victor Rebengiuc előadásában, s mikor az véget ért, átklikkeltem Réz Pál hangos…

Isten látja lelkemet, hiszek a klímaváltozás rettenetes következményeiben, még ha persze remélem is, hogy nem olyan szörnyűek, mint amilyennek sejlenek. De éppen ettől, a reménytől foszt meg ez a kor.

Közeledett a születésnapom, én meg egyre szomorúbb lettem. De valahogy „kívülről”, pontosabban egy olyan belső térből, amelyről csak annyit tudok, hogy létezik. Kiújult az asztmám, fulladoztam, reggelente felkeltem, aztán visszafeküdtem, napközben is le-leesett a fejem.

Múlt csütörtökön, a romániai színészekről készített fényképeit állította ki. Évtizedek óta dolgozik ezen a projekten, Coca Bloos-tól Mariana Mihuțig és Victor Rebengiuctól Marcel Iureșig sokakról készített portrét, és a fényképek nagyon jók. Simion Buia jó fényképész, érzéke van ahhoz, amit lát.

… bonyolult korban nőttem fel. A Neoton puszta léte is lázadást jelentett 1985-ben egy romániai magyar számára. Emlékszem a Marathon című lemez borítójára, azokra a combokra – olyasmit nem láttál egy romániai lemezen: az erotika mindig gyanús egy diktatúra számára. És ki énekelt pálmafákról magyarul?!

Egy hónapra lezárják az Olt völgyét. Mindenki, aki autózik, tudja, mit jelent az Olt völgye. Azt a Szeben felé vezető…

Amikor már készült róla Molnár Judit kötete, egyszer Váradra látogattunk Szikszai Attilával, az Ábel Könyvkiadó munkatársával, hogy beszélgessünk négyesben. Cibi két üveg whiskyvel jelent meg a szállóban, nekünk ajándékozta.

Emlékszem, Fitos góljánál térdre hulltam, de persze hiába. Emlékszem, milyen jó volt a réten, ahol Fritz futott a labdával, és az ellenfél számára váratlanul felém passzolt.

„Franciául írok, ezen a nyelven jól tudok olvasni, de rosszul írok. Ez az én latinom. Különben katalánul, az anyanyelvemen kellene írnom, és akkor a könyvem hosszú siránkozás lenne”. Ezt a szép mondatot Danyi Zoltán idézi a Literán megjelent interjújában; Miquel Barcelótól származik.

Magyarhertelend különben is érdekes jelenség. Óriási területen fekszik, termálfürdő, gyönyörű, Erdélyre emlékeztető táj. És ami a fő: semmi zene. Nehéz elhinni, de valóban. Sem a személyzetnek, sem a vendégeknek nem hiányzik.