Demény Péter

Emlékszem, Fitos góljánál térdre hulltam, de persze hiába. Emlékszem, milyen jó volt a réten, ahol Fritz futott a labdával, és az ellenfél számára váratlanul felém passzolt.

„Franciául írok, ezen a nyelven jól tudok olvasni, de rosszul írok. Ez az én latinom. Különben katalánul, az anyanyelvemen kellene írnom, és akkor a könyvem hosszú siránkozás lenne”. Ezt a szép mondatot Danyi Zoltán idézi a Literán megjelent interjújában; Miquel Barcelótól származik.

Magyarhertelend különben is érdekes jelenség. Óriási területen fekszik, termálfürdő, gyönyörű, Erdélyre emlékeztető táj. És ami a fő: semmi zene. Nehéz elhinni, de valóban. Sem a személyzetnek, sem a vendégeknek nem hiányzik.

Könyvvásár volt Bukarestben, s néhány napig az egész életem erről szólt. Még ma is a hangulata tart fogva, mint a…

Valamelyik nap egy kritikát olvastam egy filmről, amelyet én is láttam. A bíráló sokkal szigorúbb volt, mint én, és ez…

Azon gondolkodtam, hogy elbeszélgethetnénk a történelemmel meg az irodalommal.
„Milyen érdekes, és milyen elkeserítő is, hogy az erdélyi író legfőbb kérdése ezelőtt háromszáz évvel szinte ugyanaz volt, mint ezelőtt száz évvel, és mint ma is elég gyakran: hogyan lehet megtartani a szülőföldet legalább a könyvekben?” – mondta Markó Béla az idei csíkszeredai könyvvásár megnyitóján; a szöveget a Transtelex közölte.

Ne vedd magadra – ezt a címet javaslom a rádiós rovatomnak. Már sokszor elgondoltam, le is írtam néhányszor: minden véleményem fölé oda kellene írnom: szerintem, és mindig egy olyan simléderes sapkával kellene járnom, amelynek a simléderén szintén az áll: szerintem.