Herfried Münkler az első világháborúról írt csaknem ezer oldalas monográfiájában már a kezdet kezdetén leszögezi, hogy a nagy háborúnak nem…
Continue ReadingTragikus irónia?
Mindig meg voltam győződve róla, hogy a történelmileg vitatott területek sorsáról valóban demokratikusan, csak és csakis maguk az érintettek (azaz…
Continue ReadingKövetkezetes következetlenség
Németország, s implicite az általa dominált Európa politikai megosztottságára mi sem lehetne jellemzőbb, mint a legutóbbi közvéleménykutatások eredményei. Úgy tűnik, hogy nem csak Annalena Baerbock nem ad választói véleményére, de választói, azaz az egykor zöld szavazók is mind kevesebben preferálják korábbi választottjaikat.
(tovább…) Continue ReadingSzókimondás – hangfogóval
Stefan Aust, a német Die Welt neves kiadója és Németország az egyik legjelentősebb véleményformáló személyisége – Jörn Lauterbachnak adott…
Continue ReadingVálságok és gyerekek
Mi, felnőttek, akik a korábbinál is gyakrabban lógunk a tévé képernyőjén, vagy útközben is az autórádió híradásait követjük, legtöbbször nem is tudatosítjuk magunkban, hogy mindebből a gyerekeink vagy az unokáink sem maradnak ki. Erdélyben és Magyarországon 10 és százezrével vannak olyan 6 és 14 éves gyerekek, akik csaknem évek óta vagy akár közel egy évtizede válság-üzemmódban nevelkednek. Egymást kizáró narratívák, érzelmi túlfűtöttség, bezárt iskolák, tiltott sportösszejövetelek, karantén.
(tovább…) Continue Reading„Zöldek”
Augusztus 31-én Annalena Baerboch, a német zöldpárti külügyminiszter részt vett Prágában a Fórum 2000 című alapítvány – az ukrajnai háború témakörének szentelt – Konferenciáján, melyet ismert civilszervezetek finanszíroznak. A vita egyik résztvevőjeként saját véleményét is előadta. Elmondta, hogy a kormány akkor is kiáll Ukrajna mellett, ha a politikusoknak nagyon nehéz dolguk lesz.
Continue ReadingSorsdöntő hónapok
A nemzetközi viszonyrendszer mindinkább ingataggá válik. A második világháború és a Szovjetunió 89-es szétesése óta semmi sem lehetetlen. Nem csak Ázsiában és Afrikában, de Európában sem.
(tovább…) Continue ReadingEmlékszik még rá valaki…?
Nem jó dolog az emlékezet. Képtelen vagyok kiűzni a fejemből a legnagyobb modern magyar költő, József Attila sorait (ámbár ezeket már a jobb középiskolákból is magunkkal hozhattuk): „Forgolódnak a tőkés birodalmak, / csattog világot szaggató foguk. / Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, / s mint fészket ütik le a kis falut.”
(tovább…) Continue ReadingJáték töltött fegyverrel
Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöknője Ázsiai útja során Kína összes szomszédját körbelátogatta, illetve Japánt csak fogja. Kína már a tajvani látogatást is provokációnak érzékelte, hiszen olyan pillanatban kerül sor rá, amikor az Oroszország és Ukrajna, illetve a folyamatokat a háttérből vezénylő Amerikai Egyesült Államok közt engesztelhetetlen háború zajlik, melyet Amerika – amint azt a semleges államok sajtói epésen emlegetik – az utolsó ukránig szándékszik folytatni, s melynek hátterében ismét hidegháborús frontvonalak bontakoznak ki.
Continue ReadingAz európai identitás esélye
Hogy az Európai Unió mennyire alkalmatlan az európai népek közti történelmi feszültségek feloldására, arra az elmúlt napok két beszédes példával is szolgáltak.
Continue ReadingAmbíciók
Orbán Viktor magyar miniszterelnök tusványosi beszédén meglátszott a két esztendős böjt. Nem csak a kibeszélni kívánkozó problémák gyűltek fel, de mintha maga az idő is kitágult volna.
Continue ReadingKivel legyünk szolidárisak?
Nyugaton egyre sűrűbbek a hangok, miszerint a szolidaritás minden dolgok legnemesebbike. Főként, ha egy nagyhatalmú agresszor egy gazdaságilag visszamaradottabb, népességszámát és gazdasági forrásait tekintve is gyengébb országot rohan le. Elvben a szankciók is helyeslendők. Csakhogy azt is egyre többen látják, hogy a szolidaritás sem lehet határtalan.
Continue Reading