Bíró Béla

Hogy a 2020-as esztendő radikálisan megváltoztatta életünket, s hogy immár soha nem térhetünk vissza az új évezred kezdetének euforikus évtizedeibe, közhelyszámba megy. De hogy egészen pontosan miről is van szó, arról kevesen beszélnek.

A román nyilvánosságban meglehetősen gyakran fordul elő az a nézet, miszerint a romániai magyarság nem tekinthető kisebbségnek. Legutóbb az Úz-völgyi konfliktus kapcsán egy ügyész írta le hivatalos dokumentumban, hogy a magyarok nem alkotnak kisebbségi közösséget.

Angliában megkezdődtek a koronavírus elleni oltások, s rövidesen az Egyesült államok is sorra kerül. Ők a Fizer nevű gyógyszeripari cégtől kapják az oltóanyagot. Ezt követi majd Európa. Oroszországban is zajlik a kampány, ott már több ezer embert beoltottak. Akárcsak Kínában…

Henry Kissinger Jon F. Kennedyvel kezdődően minden amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, külügyminiszter, élvonalbeli értelmiségi, könyvtárnyi kötet szerzője. Ha valamiről van mondandója, azt föltétlenül érdemes meghallgatnunk.

Azoknak, akik hosszú évek óta hallgatják jegyzeteimet, illetve olvassák írásaimat, könnyen támadhat az a benyomásuk, hogy váltogatom a nézeteimet. S valóban nem tévednének. A világ változik, következésként azoknak is változniuk kell, akik benne élnek. Paradox módon éppen azért, hogy megőrizhessék önmagukat, azokat a legalapvetőbb elveket, melyek az emberi életnek értelmet adnak.

Mára már bizonyosan Joe Biden az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A világ megszabadult Trumptól. Kaptunk egy másik elnököt, akiről még annyit sem tudunk, mint Trumpról. Neki legalább már ismerjük az összes baklövésit, kapkodásait és számos esetben ésszerű döntéseit is. Bidenről legfeljebb fiának ukrajnai tranzakciói révén lehet némi ismeretünk. Ezeknek nyilván az apa is része volt.

Az egész világ a szó szoros értelmében lélegzetvisszafojtva követi az amerikai választási kampányt. A tét óriási. A helyzet szerfelett bizonytalan.

Az egyik párizsi iskola tanára – a szólás- és véleményszabadságát szentségét dokumentálandó – egy Mohamed-karikatúrát mutatott be diákjainak. Akkor még úgy tűnt, valóban helyén van a feje. Az órát sajnos nem sokkal élte túl. Egy muszlim fiatalember, tanítvány vagy csak valamely tanítvány ismerőse, illetve rokona nem sokra rá, nyílt utcán – a hírhedt „Allah akbar” felkiáltással – barbár kegyetlenséggel lefejezte.

Mi történik? Újabb kommunista forradalmak fenyegetnek? Nem volt elég a Nagy Október, majd a szocialista tábor sztálinista terrorja? Elképzelhető, hogy épeszű embereknek nosztalgiájuk lehet egy kis kommunizmus után?