Ambrus Attila

Egyre több szerkesztőség válik meg az újságíróitól és alkalmazza a mesterséges intelligenciát. A végső veszély az, hogy az újságírás elveszíti…

Sokan hajlamosak azt állítani, hogy a mai diákok butábban kerülnek ki az iskolából, mint ahogy belépnek. Joel Kotkin demográfus egyenesen azt állítja, hogy „a felsőoktatás tájékozatlan, műveletlen és diszkalkuliás  nemzedéket termel, így ez a nemzedék nem lesz képes betölteni a demokráciához nélkülözhetetlen polgárság pozitív szerepét.” 

Minden korábbinál akadálytalanabbul terjednek az álhírek, soha nem látott megrengethetetlen véleménygettók alakulnak ki, és példátlan sebességgel hasít a propaganda mindenfelé.

Május minden esztendőben a családok hónapja. Kezdődik Anyák napjával és záródik a Gyermeknappal. A két csodálatos ünnep mértani közepébe pedig beékelődik a Család Nemzetközi Napja, amelyet május 15-én tartunk.

Hallgatom Ludwig van Beethoven IX. Szimfóniáját. Kétszáz évvel ezelőtt komponálta, de elámulok, mennyire aktuális. És nem csak azért mert zárótétele, az Örömóda az Európai Unió himnusza is.

Váratlan esetről írnak a nyugati sajtóban. A harcos ateista Richard Dawkins, húsvét napján bejelentette: örül, hogy keresztény országban él, és kulturális értelemben kereszténynek tartja magát, mert a kereszténység jó vallás.

Ma a 176. évébe lépett a Brassói Lapok. A lap története ugyanolyan hányatott sorsot mintáz, mint a brassói magyarságé. 175 éve Bem József úgy döntött, hogy három nyelven indít újságot Brassóban, elsősorban azért, hogy olyan információkat juttasson el a város lakosságához, amelyek az ő látásmódját tükrözik.

Ha a jövő történészei egyetlen mondatba akarnák sűríteni a XXI. század első negyedének politikai történéseit valószínű, hogy Gyurcsány Ferenc öszödi beszédének legigazibb kijelentését idéznék: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este.”

Egy kora reggeli látogatással kezdődött, vagy inkább folytatódik a mai napig is. És egyre többen ámulnak el láttán. A pogánykori…

Néhány nappal a színházi világnap előtt, szombaton a The Telegraph hasábjain egy olyan tanulmányt ismertettek, amely szerint William Shakespeare túlságosan „fehérré, férfiassá és ciszneművé” tette a színházat.

Mondják a barátaim, de magam is érzem: megváltoztam. A kilencvenes években, s a kétezres évek elején bármilyen borzalomról, minket, magyarokat ért nehézségről írtam, írásomat mindig azzal a gondolattal zártam, hogy minden megpróbáltatás ellenére van megoldás, a dolgunk pedig az, hogy a kiutat megkeressük.

Minden korábbinál akadálytalanabbul terjednek az álhírek, soha nem látott megrengethetetlen véleménygettók alakulnak ki, és példátlan sebességgel hasít a propaganda mindenfelé. A sajtó egyre inkább a háttérbe szorul.