Ágoston Hugó

Remélem, Románia elnökéhez eljut Markó Béla tényfelsoroló vallomása, „önfeljelentése”, voltaképpen nyílt levele, mint ahogy el kell jutnia hozzá, nem tehet úgy, mintha el sem hangzott volna, Kelemen Hunor beszéde a parlament plénumában.

Ha valaki kételkedne abban, hogy az emberi józan ész válságos időszakát éli, elég két-három példa, hogy meggyőződjék róla. Mit szólnának például, ha azt javasolnám, hogy igyanak vagy injekciózzanak be maguknak Domestost?

Vasárnap, ortodox húsvétkor gondoltam először arra, mi lenne, ha többé nem találkozhatnék a családommal, barátaimmal. Remélem, túlélik a történelmi megpróbáltatásokat. Albert Camus Pestis című regénye pontosan leírja a járvány kérlelhetetlenségét, és hogy lelkileg tulajdonképpen lehetetlen felkészülni a fokozatosságra, a remények, tervek lassú szertefoszlására.

Az idős kor fájdalmas velejárója, hogy az embernek néha fiatalabbaktól kell végső búcsút vennie – ami engem illet, egyre gyakrabban. A múlt heti után ma is egy ilyen szomorú kötelességnek teszek eleget. Magam szabta kötelességnek, hiszen nagyon kedves régi kollégáról van szó – és igen, a lapról, a megszűnte után is fogyatkozó A Hétről, amíg lassan tanúja sem marad belső életének.

Halála megtudtakor alig volt erőm írni valamit. Előtte, amikor betöltötte – betöltöttük, hiszen alig másfél hónappal volt idősebb nálam – a hetvenet, akkor igen, akkor lelkesen köszöntöttem, hiszen nagyon szerettem és nagyon tiszteltem ezt a szikár, rendkívül művelt és jóérzésű embert, akivel kollégának lenni megtiszteltetés volt,

A mostani hangzavarban és információözönben nehéz a világjárványról eredeti dolgot feljegyezni, ugyanakkor azonban egyenesen lehetetlen nem róla, valamilyen eseményéről, sajátos, fontos vonatkozásáról írni.

A világjárvány elleni heroikus küzdelem óhatatlanul gyökeres változásokat hoz az egész emberi társadalom életében. Megváltoztathatja felfogásunkat értékekről, a közösségi létformáról, arról, hogy mi fontos és mi nem, a felelősség kérdéséről is. Bizonyos formák, minták, szokások, elvek, értékek, akár hatalomgyakorlási módok tarthatatlanná válhatnak.

Nagyon nehéz lépést tartani a tájékozódásban a grandiózus háborúval ember és vírus között, az élővilág legfejlettebb, legkomplexebb képződménye, az emberi agy és legkezdetlegesebb entitása, az önálló szaporodásra képtelen, szubmikroszkopikus biológiai organizmus között, amely minden életformát (baktériumot, gombát, növényt, állatot) képes megfertőzni, védekezésre kényszeríteni.

A Dancila-kormány megbuktatása – az RMDSZ hathatós hozzájárulásával – hivatalosan, a megszavazott bizalmatlansági indítvány megfogalmazása szerint „Románia újjáépítésének” céljából történt. Az újjáépítést az Orban-kormány azonnal meg is kezdte. Röpke három hónap alatt fontos elmozdulások történtek olyan kevésbé kimondott, bár sejthető célok irányában, mint például az európai parlamenti választásokon megmutatkozott liberális parlamenti többség megerősítése előre hozott választások révén, az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok együttműködésének leplezetlen újrafelvétele, a bírók és ügyészek visszaéléseit kivizsgáló vádhatóság felszámolása és természetesen a kiéhezett klientúra kielégítése „alapok átcsoportosítása” (magyarán pénzek lenyúlása) révén.

Sokáig nem hittem a kósza elméleteknek, hogy a túlzott médiafogyasztás lelki-, sőt elmezavarhoz vezethet. Meglehetősen túlzott médiafogyasztó vagyok, mesterségem szoktatott rá, aztán úgy maradtam; de a jelzett tüneteket nem tapasztaltam magamon. Tegnapelőttig. Éjszaka, a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátásának szokott óráiban, álmomban megjelent Klaus Werner Iohannis és Ludovic Orban, mindketten gyolcsingben, posztó harisnyanadrágban és mellényben.

A politikai korrektség tudatos vagy öntudatlan, ádáz vagy kevésbé ádáz ellenfelei nem nagy barátai a szabályoknak. Különösen a friss demokráciák egyes politikusai és jobboldali értelmiségi rétegei hamar felismerték a lehetőséget, hogy a véleményszabadság jegyében ki lehet törni a szabályok börtönéből, borítani lehet a régi elvet, miszerint menet közben nem illik, sőt nem szabad átírni a játékszabályokat. Ma már ezt az elvet sokszor nem tartják be, sajnos, a nyugati demokráciákban sem. Esetek sokasága bizonyítja ezt.