Az Iszlám Állam terror-támadásai óta állandó ? és mardosó! ? kétségek között élünk. A terroristák az egyik legfőbb emberi értéket pusztítják: az életet! És teszik ezt a maguk ? és a mások! ? életének feláldozásával. Mert a terrorista miután ölt, önmagát robbantja föl. Mi értelme van ennek?
És a terrorizmus ellen harcoló sem jobb náluk. Ő, igaz, nem robbantja fel önmagát, de a terrorizmus ellen küzdő sem tiszteli az emberi életet. Megbombázza a terrorisdták állásait ? csakhogy a bombák nem mindig, sőt, a legtöbb esetben nem a terroristákat sújtják, nem reájuk hullanak, hanem a környékbeli ártatlan emberekre és javaikra. Például nemrég egy iszlamista kiképző táboer bombáztak, ahol az iszlám terroristák ártatlan gyermekeket vezetnek be a pusztítás és önpusztítás tudományába. Illetve vezettek be, mert ma már azok a gyermekek nem élnek. Nem lett volnas jobb, bombázás helyett odamenni és kiszabadítani az áldozatnak szánt gyermekeket? Így viszont a bombázással pontosan azt érték el, amit az Iszlán Állam akart ? elpusztították a gyermekeket, és határtalan gyűlöletet keltettek Európával és a nyugati világgal szemben. ?Látják, milyen gazok?? ? mutogatnak ujjal a terroristák a franciákra, az amertikaiakra ? a Szíriában bombázgatókra…
Nem csoda, ha az amerikaiak 66 százaléka nem ért egyet Barac Obamával és az amerikai kormány közelkeleti politikájával. Ami pedig a franciákat illeti: ők még az amerikaiaknál is kiábrándultabbak. François Hollande elnök népszerűsége 12 százalék alá zuhant. És mondhatnánk: várható volt. Mert bombázgatással nem lehet jó ügyet szolgálni. Vele csak a gyilkosokat segítik! ? Ezt látja, érzi, ha nem is érti teljes mértékben az amerikai és a francia közvélemény.
A mősik elhibázott akció pedig a megkülönböztetés. Különösen az Európai Unió büszkélkedi ezzel. Csak három országból fogad be menekülteket: Szíriából, Irakból és Afganisztánból. Pedig Európába özönlenek Iránból is, Kurdisztánból is, Pakisztánból is a jobb életre vágyók. Ők nem meberek? Hogy ne is beszéljünk az afrikaiakról, akik lélekvesztőkön ? és életvesztőkön! ? vergődnek át Európába a Földközi-tengeren keresztül. Ők kevésbé emberek? És kevésbé nyomortól sújtottak mint a szíriaiak, irakiak vagy az afgánok? A görög?macedón határon iráni, kurd és pakisztáni férfiak dróttal varták be a szájukat, hogy ezáltal is felhívják a figyelmet a megkülönböztetés által okozott lehetetlen helyzetre.
Fájdalmuk a mi fájdalmunk is! És a végzetük is a miénk! Mert ha a megkülönböztetés egyszer elkezdődött, nem áll meg náluk. Még mi is részesülhetünk belőle, megkaphatjuk belőle a nekünk kijáró megkülönböztetés-adagot.