Ha a nagyobb képpel, a politikai szcéna általános állapotának a leírásával akarjuk kezdeni, akkor elmondhatjuk, hogy Romániában minden párt, legalábbis szándéka szerint, néppárt (és persze populista kartellpárt is), ezen fölül pedig zsákmányszerző meggondolásokra épül (party patronage), ebből következően, ideológiai elkötelezettségeiket tekintve zavarosak mindahányan, sőt egyenesen megtévesztőek. Két párttömb, magukat jobb- illetve baloldalinak tituláló konglomerátum játszik fő szerepet, akiknek a váltógazdálkodása uralja a választásokat, de az átjárás közöttük nagyon is napirenden van, illetve mindkét oldalon ?szatellitpártok? biztosítják a kormányzóképességet, ezért minden eddigi kormány ? valamilyen értelemben ? koalíciós volt. A stabilabb/beágyazottabb és erősebb területi struktúrákkal a baloldali tömörülés (PSD) rendelkezik. A jobboldal pedig, képlékenyebb, gyakran újraszerveződik (most éppen az Új PNL nevet vette föl, két azelőtt egymással versengő párt /PDL-PNL/; nagy gondjuk, hogy különösen területi szinten alig képesek egységesen föllépni ? társelnökök vezetik, Vasile Blaga és Alina Gorghiu, informális vezére pedig Klaus Johannis, az elnök; csak nyomokban van valódi liberális párt (ma a Tăriceanu-féle ALDE az), miközben a szélsőjobb sem képes tartósan megszerveződni (Vadim Tudor halott, Dan Diaconescu börtönben, Funar marginális, bár a szavazataikért ? minden jel szerint ? Băsescu ?új? pártja a ?Polgári Mozgalom Párt? próbál ringbe szállni). A romániai magyar politikai szerveződések ? mindenekelőtt az RMDSz, de a két másik fidesz-kreálta aprópárt is (MPP, EMNP) ? mind a paletta jobboldalára pozicionálják magukat (az RMDSZ 2 EP képviselője az EPP-frakcióban ül). Az RMDSz viszont, lépett már koalícióra minden ?szalonképes? román párttal, legutóbb ? alig álcázottan, mondván, hogy az új elnök üzenetét ?értette meg?, miközben a Fidesz nyomására ? éppen a baloldali kormányból távozott, mégpedig önként, és könnyen lehet, hogy ezzel végképp elvesztette kormányzóképességét.
Egyik politikai párt megújítása, radikális reformja sem egyszerű dolog, és nem is megy vezényszóra, lényegében rendkívüli helyzetek és rendkívüli személyiségek szerencsés találkozása nélkül, minden kísérlet, szinte kezdettől fogva sikertelenségre van ítélve. Nem áll ez másként sem bal, sem jobboldalon, a kétfejű ?új PNL? (afféle dr Jekyll és mr Hyde, egyik feje sűrű szempillacsapások közül bájoskásan mosolyog, másik feje meg bulldog). De a jobbra-igazodó ? és közben azon csodálkozó, hogy a szociális problémákkal, elmaradottsággal, elszigeteltséggel küzdő, bérből, de hovatovább csupán kisnyugdíjból élő stb., istenadta rommagyar nép elfordul tőle ? RMDSz esetében is csak tolódik a reform, a vezérkar passzol, patópálos tempót diktál: ?ráérünk arra még?.
Érdekes fejlemény, hogy Liviu Dragnea most gondolta úgy, hogy kihasználja azt a politikai kommunikációs klisét, hogy elnézést kérjen a kommunizmus ?bűnei? miatt, illetve elhatárolja pártját attól. Különös ez az elhatárolódás, mert egyfelől, a PSD 25 éve tagadja, hogy köze lenne a kommunizmushoz, annak ellenére, hogy első vezére ? a ma is tiszteletbelinek mondott, a közgyűlés pódiumán diszelgő Ion Iliescu ? (éppen csak) második vonalbeli nomenklaturista volt, és olyan emberekkel vette körül magát, akik a múlt rendszer oszlopos képviselői voltak; az alapító elnök politikai stílusa ? és elég a bányászjárások szervezésének bolsevik gesztusára gondolni ? egész habitusa, ismétcsak egy dolgot kiemelve, a ?szegény, de becsületes? benyomás keltése, miközben társai mellette/alatta szétlopták az országot, stb., a kommunista múlthoz kapcsolta; a restitúcióval kapcsolatos folyamatok megakasztásán át egészen addig, hogy az elmúlt rendszer nosztalgikusainak a hátán jutott hatalomra, azokat szólította meg egyféle álbaloldali demagóg ? mondjuk úgy ?emberarcúbb kommunista? ? diskurzussal; de nemcsak a pártkáderek és rekrutációs hátterek kontinuitását, hanem tagadták azt a közvetlen filiációt is, ami a Megmentési Fronttól több ciklusban és kiválásokkal, meghasonulásokkal, elhatárolódásokkal, árulásokkal és visszatérésekkel, stb., a mai PSD-hez vezetett. Másfelől, vasárnapi gesztusával Dragnea és a megújítani ígért párt, olyasmit is magára vállalt, ami nem sajátja, nevezetesen a szélsőbaloldali, kommunista ideológiát, pontosabban annak romániai változatát a ceau?escu-féle nacionál-kommunista filozófiát, amelyet a PSD csak ímmel-ámmal képviselt, amit viszont, teljes mellszélességgel, a Nagy Románia Párt vállalt fel. Egyszóval a magát baloldalinak mondó tömegpárt valóban magán viseli az elmúlt rendszer gesztusait, antidemokratikus beidegződéseit ? elég az alig egy hete tartott egyetlen jelöltről tartott belső szavazásra gondolnunk (apropó, éppen ilyen módon lett Kelemen Hunor újraválasztva az RMDSz élére ? az áthallás nem véletlen) ? viszont nem sok köze volt/van a baloldali eszmékhez. Inkább ahhoz a paradoxonhoz van köze, ami amúgy is jellemző a K-K-európai térségre, hogy a baloldal privatizál és folytat neoliberális gazdaságpolitikákat, és a jobboldal visszaállamosít (mint Magyarország, fényesnek alig mondható, példája jelzi). Úgyhogy a PSD-nek inkább az elmúlt, és részben jelenlegi kormányzása idején elkövetett rablástól, a korrupt kiskirályaitól (lánykori nevükön: ?baroni locali?), a tolvajlás és megvezetés művészetének hosszú évtizedes gyakorlatától, a zsákmányszerzésre állított pártműködtetéstől, a patronázs-rendszertől, a klientelizmustól, az elvtelen politizálástól, stb., illett volna elhatárolódnia ahhoz, hogy a reformkísérlet bejelentése, minimális hitelességgel is bírjon. Ebben igaza van CéTéPének (Cristian Tudor Popescu), aki azt mondja, hogy ?a kommunisták tolvajlása kisipari jellegű volt, ezt nagyipari üzemmódra a PSD fejlesztette ki?.
Senki nem vádolhatja vizionáriussággal a PSD új elnökét (hol van már az értelmiségi allűrökkel ékeskedő Nastase, a maga kotlósainak és tojásainak összeszámlálásával?), jó esetben is egyféle (populáris nyelven smekkherség) dőzsöltség, a helyi- és aztán a központi közigazgatásban szerzett tapasztalat birtokosa (értsd kiksirályi allűrök, és korrupt láncolatok, összefonódások tudója), adminisztrációs kiskapuk ismerője, (kisstsílű) ?háttér-játékos?. Azt gondolom, Dragnea hamarabb fogja elárulni elvbarátját, a miniszterelnököt, és a többé-kevésbé saját kormányát, mint megreformálná a pártot. Nem tudom ki, hogy van vele, de én a Dragnea bizánci/cinikus bajusz alatti félmosolyaiban nem hiszek, mint ahogy abban sem, hogy ő lenne a nagy reformátor, aki megújítja a velejéig korrupt és csak szavakban baloldali/szociáldemokrata pártját. És ahogy a többi párt háza táján is körülnézek, jövőre minden marad a régiben: a DNA válogat és választ majd, és reformál, aki szabadlábon marad.