Elon Musk az általa tulajdonolt X-en – leánykori nevén: Twitter – azt közölte a világgal, hogy ő egy háromezer éves időutazó, földönkívüli, aki most felvállalja identitását és ennek érdekében személyazonosságát is hajlandó megváltoztatni. Călin Georgescu azt nyilatkozta, hogy földönkívülivel találkozott. Lám, kezd összeállni a kép, sejtjük már, hogy ki lehet az a földönkívüli, különösen annak fényében, hogy a romániai elnökjelölt a TikTok után az X-en nyomul, ahol Elon Musknak semmi gondja nincs a hamis hírek terjesztésével. Musk főnöke, Donald Trump a világjárvány idején felvetette, hogy ha a fertőtlenítőszer megöli a vírust, akkor a betegek igyanak klórt és attól meggyógyulnak.
Nos, ha én az általános iskolában ilyen böszmeségeket mondtam volna, akkor kiváló fizika-kémia tanárnőm, Dézsi Gizike néni még az ötödik osztályt sem engedte volna, hogy elvégezzem, de az Egyesült Államok elnöke, minisztere, a romániai elnökválasztás favoritja simán lehetnék. Nincs itt valami baj?
Mert bárhogyan is nézem, a gond sokkal nagyobb annál, hogy egyes közszereplők baromságokat mondanak (ez nem lenne újdonság). A valódi probléma a tudásellenesség legitimációja. A legelemibb természettudományos ismeretek megkérdőjelezése, vagy egyenesen tagadása a világ lakosságának jelentős része számára legitim opcióvá vált. Ahonnan pedig a tudomány kivonul, ott megjelenik a miszticizmus, a különböző összeesküvés-elméletek, a populizmus és végső soron a politikai szélsőségesség. Mindezt kiválóan és meggyőzően fejti ki Stéphane François a Náci okkultizmus (L’occultisme Nazi – Paris, Cnrs kiadó) című 2020-ban megjelent könyvében.
Az okokról szólva elmondhatnám azt, hogy a liberális demokrácia nem tudott megnyugtató válaszokat adni az emberiség olyan fontos kérdéseire, mint a klímaváltozás, migráció, túlnépesedés, terrorizmus, a szegény és a gazdag országok közötti különbség növekedése stb. Valamiképpen természetes, ha az emberek elkezdtek alternatív megoldásokat keresni azokra a gondokra, amelyeket a kormányaik klasszikus eszközökkel nem tudtak kezelni. Beszélhetnék még a politikai elit korrupciójáról, elhasználódásáról, arról, hogy az információ-özöntől elkábult polgárok új arcokat akartak látni, olyanokat, akiknek egyszerű magyarázataik és megoldásaik vannak a világ legbonyolultabb kérdéseire. Elátkozhatnám a közösségi médiát, amely teret adott az okkultista nézeteket vallók szerveződéseinek, gondoljunk például a Qanon mozgalomra. Idézhetném Umberto Eco szállóigévé vált mondását, mely szerint „A közösségi hálózatok ostobák egész légióinak biztosítanak megszólalási lehetőséget, akik azelőtt csak a bárban beszélhettek, egy pohár bor mellett, nem okozva kárt a közösségnek. Azonnal letorkolták őket, míg most ugyanúgy véleményt mondhatnak, mint egy Nobel-díjas. Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét”. Beszélhetnék továbbá az oktatás válságáról, megpendítve azt is, hogy a kapitalista társadalomnak nem megbízható általános műveltséggel rendelkező emberekre van szüksége, hanem egy szűk, kreatív és innovatív elitre, valamint alacsony képzettségű kiszolgáltatott dolgozók tömegére, akiknek soraiban viszont burjánzik az elit-ellenesség, amit aztán a politikusok kihasználnak és mind így…
Ez mind igaz, azonban én azt sejtem, hogy a jelenségnek van egy pszichológiai rugója is. Felnőtt egy olyan generáció, amelyik nem fél a háborútól. A kétpólusú világrend, a hidegháború éveiben a világot olyan vezetők irányították, akik megtapasztalták a második világháború borzalmait. Voltak ugyan forró pillanatok, mint például az 1962-es kubai rakétaválság, a Dél-koreai utasszállító repülőgép lelövése 1983-ban, vagy a Szovjetunió afganisztáni inváziója 1979-ben. Voltak továbbá regionális konfliktusok a két világhatalom között Koreában, Vietnámban vagy egyes afrikai országokban, de ez nem válhatott világméretűvé, tekintettel a háborút megélt népek és vezetőik félelmeire.
Ezek a félelmek oszlottak el, ezért lehet hitele a világ újrafelosztásáról szóló agyrémeknek és ez magyarázza a bornírt elméletek fénysebességű terjedését is.