„Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!” – írta a Nagyszakállúról Zeke László író és jogász. No, de ki is a Mikulás? „A gyermekek képzeletében élő hiedelem szerint december 6-án a jóknak ajándékot, a rosszaknak virgácsot hozó fehér szakállú, piros köntösű püspöksüveges öregember” – olvasható a Magyar értelmező kéziszótárban. A meghatározás ellenére családonként változhat a Mikulás érkezésének az időpontja, nálunk, jó pár évvel ezelőtt december 5-én este hagyta ott a lépcsőn az ajándékokat… utólag persze kiderült, hogy a szomszéd néni volt a segédje.
Bár a szokás történetéről számtalan legenda kering, a gyerekek megjutalmazása vagy a szegények megsegítése mindegyikben visszatér. A keresztény kultúrkörben Szent Miklóshoz, a keleti egyházak legtiszteltebb szentjéhez fűződik a hagyomány, aki a 3. században született a kis-ázsiai Patarában egy gazdag kereskedőcsalád sarjaként. Tetteiről kereskedők meséltek, illetve vándorszínészek zengtek ódákat Európában, a 10. században: az egyik történet szerint három éven keresztül, december 5-én, névnapja előestéjén egy-egy keszkenő aranyat dobott be a szomszédos ház ablakán, persze nem fedte fel a kilétét.
Természetesen nem hagyhatom figyelmen kívül a modern mesét, miszerint a Mikulás valójában Lappföldön, az örök jég és hó birodalmában él, és decemberben, rénszarvasok által vontatott szánon, a csillagok között igyekszik eljutni a gyerekekhez.
Sokan Télapónak nevezik, 1847-ben egy német festő és meseillusztrátor fantáziája nyomán öltött testet egy barátságos, hosszú, fehér szakállas, piros ruhás, csuklyás, köpenyes, testes öregember személyében. Angolszász területen, főként az Egyesült Államokban Santa Claus néven emlegetik, és a köré szőtt legenda szerint az Északi-sark az otthona. Skandináviában hagyományosan Lappföldhöz kötik a lakhelyét, azon belül is egy Napapiiri nevű településhez, amelyet 1985 után Mikulás faluvá neveztek ki.
A mai rész vége felé közeledve fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Mikulás-nap, illetve a Mikulás-jelmez összetételeket kötőjellel írjuk. Maga a Mikulás szó cseh vagy szlovák eredetű, az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál.
Végül pedig felolvasnék egy vicces levelet, amely évek óta kering a világhálón: „Kedves Télapó! Egész évben jó voltam… Illetve általában… Legalábbis néha, vagyis… Néhanapján… Ritkán… Na jó, hagyjuk, majd megveszem magamnak!”