A napokban végigautóztam fél Erdélyen és közvetlenül is szemügyre vehettem, hogyan áll a két nagy közlekedési beruházás, az A3-as autópálya és a Kolozsvár-Nagyvárad közötti vasútvonal teljes felújításának az állapota. Ami következik, arról természetesen nem a szakember beszél, hanem az átlagutazó, a nézelődő, az újságíró, aki kiváncsi arra, hogy mi is történik földrajzi térségében.
Nos, hogyha nem Gyalun, hanem a Zilah felé vezető Magyarnádason szállunk le az autópályáról, akkor rögtön észrevehető, hogy a folytatáson keményen dolgoznak, a Nádasszentmihályig vezető 17 kilométeren és onnan a Magyarzsomborig tartó nagyjából hasonló távon rengeteg a kisebb-nagyobb viadukt, avagy völgyhíd, ahogyan magyarul nevezzük, de ezek már mind a helyükön és a csatlakozásokra, csatolásokra várnak. Hogy milyen nagy a különbség egy síksági autópálya és egy dombokon áthaladó sztráda megépítése között, az egyértelműen kiderül ezen a szakaszon, mint ahogyan az utána következő, Magyarzsombor-Vaskapu és Vaskapu-Zilah közötti szakaszok sem kivételek.
És hogy tévedés ne essék, ennek a Vaskapunak a román neve Poarta Sălajului, ez vezet a valóban hepe-hupás Szilágyságba, ahol az építőknek ugyancsak ki kell tenniük magukért, hogy adott határidőkre befejezzék a munkát. Ez utóbbi két szakaszon kevésbé előrehaladott állapotban vannak az építkezések, és az is jól látszik, hogy a nagy csomópontok alighanem majd ennek a hatalmas közúti beruházásnak az utolsó állomásai lesznek. Zilah közelében például csak a megkezdett földmunkákon lehet követni, hogy merre vezetnek majd a lehajtó és felhajtó utak. Nem néztem utána, a határidőket különben is tologatják, de úgy gondolom, hogy az emlitett távokon kisebb-nagyobb szakaszokat esetleg már a jövő év végére bekapcsolnak a forgalomba, de 2026-ra mindenképpen.
Hogy miképpen áll a helyzet Zilah után, azt már a hallgatóra bízom, hogy nézzen utána, viszont egy másik országútról jól lehet látni azt is, milyen az idén lezárt és teljesen felújítandó Kolozsvár-Nagyvárad közötti vasútvonal állapota. Nos, úgy láttam, hogy Kolozs megyében viszonylag jól alakul, Bihar megyében viszont meglehetősen gyengén. A Csúcsához közeli Poeni, magyarul Kissebes, a rendszerváltás előtt az ország egyetlen gránitbányájáról volt híres, a kitermelés tájsebei és az elhagyott fejtések, vezetékek ma is jól láthatóak, viszont az is feltűnő, hogy éppen itt, ahol az országút a vasút mellett halad, vehető szemügyre a legjobban, hogy milyen lesz a korszerűsített közlekedés.
Az új vasútágy sok-sok kilométeren már készen, a vágányok lefektetve, a villamos vezetékek oszlopai a helyükön és elhihető, hogy ha mindenhol így haladnának, akkor két esztendő múlva már a beigért 120-160 kilométer per óra sebességgel haladhatnak itt a vonatok. Amire egyébként már több példa is van az országban, de erről nem sokat szoktunk beszélni, mivel az emberi természet jobban szeretné a fejlesztésekben is a minél átfogóbb és minél nagyobb mértékű ugrásokat. Egyébként itt négy szakaszt érint a teljes felújítás és úgy láttam, hogy különösképpen az Élesd-Nagyvárad távon mégcsak hozzá sem kezdtek az átalakításhoz. A nyolc milliárd lejnyi uniós pénz elköltése 2026-os határidőhöz van kötve, bizony kell csipkednie magát a román államvasútaknak, hogy addig újra induljon a forgalom.
Mindent összevetve igéretes, hogy a jelen nemzedékei közül többen, gyermekeink-unokáink pedig egészen biztosan jobb, a nyugat-európaihoz hasonló körülmények között fognak majd közlekedni. Noha olykor meglehetősen sokat foglalkozunk a múlttal, de az idő mégiscsak a jövőnek dolgozik.