Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok ilyenkor az elhunytakról emlékeznek meg. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.
A nyugati egyház liturgiájába Szent IV. Bonifác pápa alatt került be, aki a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont 609. május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. Szent III. Gergely pápa bővítette a megünneplendők körét, mindenszentek ünnepét „a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette, amely később IV. Gergely pápa döntése értelmében került november elsejére.
Általános szokás, hogy mindenszentek napján a temetőkben rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a temetők nagy keresztjénél ma is elimádkozzák mindenszentek litániáját és megáldják az új síremlékeket.
November 2-a a halottak napja a keresztény világban.