Borika néni kortalan. Húsz éve költöztünk jelenlegi otthonunkba s azóta látom szinte naponta elhaladni a kapunk előtt: hol felfelé tart, a boltba, vagy vasárnaponként és ünnepnapokon a templomba, hol lefelé, hazafelé, megpakolva a vásárolt mindennapi dolgokkal. Mindig mosolyog és nagyon figyelmesnek kell lennem, hogy hamarabb köszönjek, mint ő. Nem tudnám megmondani, hogy hány éves, húsz esztendővel ezelőtt is ugyanannyinak tűnt, mint most, bármennyi lehet hetven fölött, de ha valaki azt mondaná, hogy a kilencvenet is elhagyta, elhinném neki, holott nem illik a hölgyek életkorát firtatni.
Ha reggelente látom Borika nénit közlekedni, tudom, hogy napközibe megy. Igen, napközibe. Vidáman és jókedvűen. Ugyanis húsz esztendeje immár, hogy a volt szövetkezeti székházban nappali foglalkoztató központot nyitott a városban élő idősek számára egy civil szervezet, a csíkszeredai székhelyű Riehen Egyesület. Nem sokkal a rendszerváltás után kötött testvértelepülési megállapodást a svájci Riehen város Csíkszeredával, s az együttműködés eredményeként hozták létre a Riehen Egyesületet, amely immár 34 éve fejti ki áldásos humanitárius tevékenységét a városban és környékén. Számos szociális és karitatív projektet futtatnak, célcsoportjuk elsősorban a legkiszolgáltatottabb társadalmi kategóriák, a gyerekek és az idősek. Szociális szolgáltatásaik közé tartozik a pótnyugdíjak folyósítása, a Xantus János iskolában tanuló, szociálisan hátrányos helyzetű és cigány gyerekek ingyenes ebédeltetése, valamint a délutáni tanuláshoz tanító biztosítása, a rászoruló és jó tanulmányi eredménnyel rendelkező gyerekek számára ingyenes nyári programok szervezése, ugyanakkor szociális ünnepségeket tartanak karácsonykor, mikuláskor és húsvétkor.
A szervezet emellett erdei iskolát működtet a várostól mintegy húsz kilométerre található Pottyondon, húsz éve pedig fenntartja a nagyon találóan Providentia – azaz Gondviselés – névre keresztelt idősek központját. Az intézménynek a működtető által megfogalmazott célja „a segítségnyújtás magányos idős emberek számára, hogy minél tovább saját otthonukban tarthassák fenn önálló életvitelüket”, s mint honlapjukon olvasható, családias környezetben, kortársak közösségében igyekeznek oldani magányukat, kiterjeszteni kapcsolataikat, nagyobb biztonságot, közösséghez tartozás élményét nyújtani számukra. Tehát aktív idős személyeknek kíván társaságot és elfoglaltságot nyújtani a magány és a fölöslegessé válás érzése ellen, szakemberek segítik őket abban, hogy megőrizzék szellemi és fizikai frissességüket.
Az épületben van társalgó, kézműves műhely, teázó és ebédlő, valamint egy, különböző foglalkozások lebonyolítására alkalmas multifunkcionális helyiség. Hogy mivel telik egy idős napja a napköziben? Reggel fél 8 és fél 10 között megérkeznek – van aki gyalog, a távolabb lakók a szervezet kisbuszával – zenés reggeli tornán vesznek részt, majd félórás teaszünet következik, aztán délig különböző tájékoztatókat, közösségi játékokat, logikai és memóriajátékokat szerveznek számukra, elolvassák a napi sajtót, zenét hallgatnak, közösen megebédelnek. Nagy hangsúlyt fektetnek a mozgásra, a fizikai erőnlét megőrzésére is, így – ha az időjárás is engedi – csütörtökönként kirándulnak, hosszasabb gyalogos sétákat tesznek a környék népszerű kirándulóhelyein, nemrégiben például hecserlit szedtek a környező dombokon, múlt héten pedig Csíksomlyón a gyógynövényeiről híres Mária-kertet barangolták be.
Az idősek szívesen járnak a napközibe, ugyanis a svájci kezdeményezők – bizonyára saját korábbi tapasztalataikból kiindulva – ráéreztek arra, hogy szükség van az idős, de szellemi és fizikai szempontból egyaránt aktív idősekkel való törődésre, ugyanis felbomlott a hagyományos háromgenerációs családmodell, nagyon sok fiatal és középkorú külföldön keresi megélhetését és egyre több a magányos időskorú. A kezdeményezést több helyen követték, ráfelelve a társadalmi igényre. A Providentia a napokban ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Borika néni büszkén újságolta, hogy ő látogatja leghosszabb ideje a központot, s az eseményre székely ruhába öltözött, ahogyan ünnepre illik, és az évfordulón a tőle megszokott veretes szöveggel köszöntötte társait, az intézmény munkatársait. Hétköznapokon fürgén és mosolyogva teszi meg az utat otthona és a napközi vagy a bolt között, ünnepnapokon templomba igyekszik. Nem idős, kortalan.