Ma rendhagyó jegyzetet fognak hallani abban az értelemben, hogy én kevesebbet beszélek, önök pedig több muzsikát fognak hallgatni. Higyjék el nekem, ezzel mindketten jól fogunk járni. Az ideiglenes formabontás oka az, hogy Mihály Istvánnak Csutak István által megzenésített verseiről fogok beszélni annak kapcsán, hogy ezek a közelmúltban jelentek meg a Youtube és a Spotify csatornákon. A produkciókról pedig aligha lehetne a dalok egyikének, másikának meghallgatása nélkül.
Nos, Mihály Istvánt a Kolozsvári Rádió szerkesztőjét valószínűleg sokan ismerik, a Sajtóklub című rovatát bizonyára önök közül is sokan hallgatták. Mihály Istvánt, a költőt viszont bizonyára sokkal kevesebben, pedig verseit országos lapok – az egykori Ifjúmunkás, a Helikon és a Korunk – is közölték. Nekem abban a szerencsében van részem, hogy több mint harminc éves barátság köt Mihály Istvánhoz, s úgy ismertem meg mint egy olyan embert, aki kritikusan figyeli a különböző társadalmi jelenségeket és minden esetben markáns véleményt is fogalmaz meg ezekről. Mindazonáltal nem valami hőbörgő fráterről van szó, hanem egy olyan értelmiségiről, aki finom iróniával, fanyar humorral, olykor a groteszk eszközével képes leírni és művészi szinten értelmezni a minket körülvevő valóságot. Ugyanakkor szerencsésen ötvözi a közéleti mondanivalót a szubjektív vízióval, azzal, ahogyan benne lecsapódnak korunk kihívásai. Lássunk – pontosabban: halljunk – erre egy példát:
A dalszerzőt és előadót, Csutak Istvánt aligha kell bemutatni hallgatóinknak. Mint a Garabonciás együttes frontembere, később parlamenti képviselő és államtitkár képes volt arra a performanászra, hogy minden státusában kényelmetlen legyen azoknak, akik a kreativitás helyett a rutint, a szabad gondolkodás helyett a megszokott sémákhoz való ragaszkodást választották. Ahogyan korábban, Markó Béla verseinek a megzenésítése során is tette, most is értelmezi Mihály verseit. A dal és a szöveg szoros egységet alkot. Zenéje követi a versek szellemiségét, ugyanakkor nem alárendeltje azoknak, hanem a dal sajátos eszközeivel alkotja újra a verseket, segíti a befogadót abban, hogy szövegben és dalban is ugyanazt az élményt kapja meg. Erre is következik rövidesen egy példa előbb azonban elmondom, hogy az Apokrif-apokalipszis, a miért ne legyek dromedár, valamint a Molto vivace című megzenésített versek elérhetők a Youtube-on és a Spotify-on is, ajánlom, hallgassák őket meg akár többször is, nem mindennapi élményben lesz részük.