Kilenc év telt el azóta, hogy 2015. szeptember 3-án a Magyar Tudományos Akadémia székházában hivatalosan is bemutatták a helyesírási szabályzat 12. kiadását. Én egy internetes vásárlás után ismerkedtem meg a kiadvánnyal: miután gyorsan végiglapoztam, megtaláltam a megváltozott helyesírású szavak jegyzékét, amely a 604. oldalon kezdődik. Az egyik legnagyobb meglepetést a csoda szép kifejezés okozta számomra, ugyanis az új szabályzat szerint külön kell írni. Korábban egybeírtuk.
Egy évvel a megjelenés után, 2016 szeptemberében interjút készítettem dr. Ludányi Zsófiával, aki a Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa. Most tőle idéznék néhány mondatot: „Sokan nincsenek kibékülve azzal a ténnyel, hogy már megint változtak a helyesírási szabályok, miért nem volt jó az, ahogy ők tanulták. Több fiatal szülőtől érkezett olyan visszajelzés, hogy most tanulhatják újra a szabályokat, nehogy a saját kisgyermeküknek butaságot tanítsanak. Itt jegyezném meg, a »már megint« változtak a szabályok arra a közkeletű tévhitre utal, hogy a helyesírási szabályok állandóan változnak; ezt megcáfolom, mert utoljára 1984-ben változtak, előtte meg 1954-ben – ez igazán nem mondható gyakorinak.”
Dr. Ludányi Zsófia szerint a 12. kiadás „sokkal” rugalmasabb, mint az elődje. Például az angol eredetű, kötőjeles e-mail szó magyarosítva is leírható, vagyis úgy, ahogy kiejtjük. Ám ha egyik írásmóddal sem vagyunk kibékülve, egyebek között az elektronikus levél, a villámposta, valamint a drótposta kifejezésekkel is helyettesíthetjük. A szomagyarito.hu internetes oldalon eddig összesen negyvennyolc javaslat érkezett a magyar változatra.
Egyébként sokan pont a szabályzat rugalmasságát nehezményezik, pontosabban azt, hogy néhány esetben nincs egy egyértelmű írásmód, vagyis jobban szeretnék, ha nem kellene választani, és csak az egyik változat volna helyes. De nincs mit tenni, választanunk kell. Egyéni döntés, hogy melyikre szavazunk, a fő, hogy ugyanabban a szövegben egységesen, következetesen használjuk a kiválasztott formát.
A mai részt dr. Ludányi Zsófia szavaival zárom: „A helyesírás magas presztízsértékkel bíró ajánlás. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező betartani, de érdemes. Ha nem tartjuk be, az negatív következménnyel járhat: a helyesírási hibáktól hemzsegő írás óhatatlanul is a műveletlenség bélyegét nyomja a szerzőre az olvasók szemében (legyen az illető egyébként bármilyen intelligens, művelt ember).”