Fogaras a kontrasztok városa. A szembetűnő ellentéteké. A győzedelmes szocializmus időszakában épített nyílegyenes főutcája ketté szeli a várost, a sugárút szélességű közlekedési vonal – a szó szoros értelmében vonal – az átmenő forgalom haladását segíti, nem késztet megállásra. De még a szocialista építkezést elrendelő korifeusok sem kívánták eltakarni a várat, a jellegtelen dobozépületek sora megszakad a vár környezetében, rálátást biztosítva a történelmi légkört árasztó épületegyüttesre.
A tekintetet azonban nem a vár vonzza, hanem a korábban beépítetlen területen emelt hatalmas görögkeleti templom aranyozott kupolája. A múlt és a jelen felesel egymásnak általuk. A vár jelentős szereppel bírt a történelem során, a benne zajló vagy hozzá köthető események révén felkelti a magyar és a román történészek érdeklődését egyaránt, ki-ki talál érveket és támpontokat a múltnak a maga szemszögéből való bemutatásához. Ha nem suhanunk át a városon, hanem komótosan autózunk, majd a zsúfolt, egyáltalán nem vonzó sugárút mentén parkolóhelyet keresünk és gyalogosan bóklászunk a városban, számos érdekességre bukkanhatunk. Ilyen a ferences templom és kolostor épületegyüttese. Ez is a sugárút mentén fekszik, körülölelik a tömbházak. Szerencsére hagytak körülötte annyi beépítetlen teret, hogy az épület látszódják, érvényesüljön. A templom gyönyörű, a hatalmas kolostor impozáns. A templombelső, a templom előtti gondozott park arra vall, hogy a ferencesek távozása után is jó gazdája van a hajléknak.
A sugárút ugyanazon oldalán – Brassó felől haladva a bal oldalon – s ugyancsak a szocialista építőipar megvalósításai közé ékelve áll a református templom. Ez is hatalmas épület, faragott kő ablakkeretekkel, zömök barokk toronnyal. Kertjében koporsó alakú sírkő alatt fekszik Árva Bethlen Kata, egyháza és népe drámai sorsú jótevője. A templomban őrzik többek között hímzett menyasszonyi ruháját. Ennek a templomnak is jó gazdája van, erre vall gondozott környezete, illetve az épületben és környékén zajló karbantartási, szépítési munka. Ottjártunkkor a kántor az orgonát tisztította, hogy minél szebben szóljon a templomi szolgálatok alkalmával.
Bennebb, a nevezetes főutcától balra újabb templomokat találtunk. Ezek is csak úgy felbukkannak a furcsa, eklektikusra sikeredett utcaképben, amelyben egymást váltják a szász ízlésű építkezés jegyeit viselő épületek a századelő magyar szecesszió stílusában emelt lakóházakkal, villákkal, új korunk kivagyi, színes, tarka otthonaival és a jellegtelen tömbházakkal. Így bukkan fel például a Pákei Lajos által tervezett unitárius templom, amelynek bejárati ajtaján cetli hirdeti a lelkész elérhetőségét, no meg azt, hogy a következő istentiszteletet milyen időpontban tartják – hetek múlva.
Nem messze tőle a zsinagóga hatalmas épülettömbje árválkodik egy sarkon, törött ablakai, elhanyagolt környezete arra vallanak, hogy nincs már közösség, amely látogassa, gondját viselje, mások meg nem éreznek késztetést arra, hogy a hely épített örökségének részét képező épületet rendben tartsák. Ugyancsak a környéken található a vidék legrégebbi görög rítusú temploma: Constantin Brâncoveanu havasalföldi fejedelem építtette 1697 és 1698 között. Egy ortodox honlap szerint a fejedelem II. Apafi Mihály erdélyi fejedelemhez fordult, hogy engedélyezze a templom emelését, ez utóbbi áldását adta a munkára azzal a feltétellel, hogy falai ne legyenek túl vastagok és tornya ne legyen magasabb a vár tornyainál, a vár iránti tisztelet jeleként. A templom egy ideig görögkatolikus püspöki katedrálisként szolgált, itt tevékenykedett pl. Inochențiu Micu-Klein püspök, mielőtt székhelyét Balázsfalvára nem helyezte. 1948-ban a templom – az említett honlap szóhasználata szerint – visszaszállt az ortodox egyházra.
Szintén a környéken található az Alpár Ignác tervei alapján 1909-ben épült hajdani magyar főgimnázium, amely ma a Radu Negru nevet viseli; egy ideig Babits Mihály is itt tanított, de ma már nincs benne magyar nyelvű oktatás. Mint ahogy a városban sincs, nem is olyan régen szűnt meg – tudhattam meg a hely ismerőitől.
A városban magyar szót ritkán hallani, magyar lakossága száz év alatt szinte eltűnt. Iskola nélkül a maradék magyarság is a felszívódásra, beolvadásra ítéltetett. A nyelv a templomok falai közé szorult. S e téren is szembetűnő a kontraszt: templomaink száma mérete a múltat, a hívek száma és előrehaladott kora a jelent állítja szembe egymással.