Közéleti, politikai részvétel

Noha hiányolom a tizenöt-húsz évvel ezelőtti Bálványosi Nyári Szabadegyetemek hangulatát és szomorúan tapasztaltam meg, hogy az akkori rendezvények helyszíne, a tusnádfürdői kemping milyen mértékben leromlott és méltatlankodva nyugtázom, hogy a város nem tud mit kezdeni az évente ismétlődő tömegrendezvénnyel, kíváncsian és érdeklődéssel kerestem fel a tábort. Furcsa volt, hogy hosszú ideig dolgozni jártam Tusványosra, a helyszínről tudósítani az eseményekről, a szabadegyetemi műhelymunkáról és az évről évre teret nyerő fesztivál történéseiről, most látogatói karszalagot kértem és beültem a fősátor nézőterére. Itt is változások vannak: ugyanis míg Bálványosfürdőn még egy vasúti kocsi ponyvája nyújtott menedéket az előadóknak és a fűben kuporgó, fekvő hallgatóságnak a tűző nap vagy a záporozó eső elől, Tusnádfürdőn kék színű rendezvénysátorban húzódhattak meg az előadók és a hallgatóság, most oldalnézetből cirkuszi sátorra emlékeztető alkalmatosságban zajlottak az események. Meg sok más kisebb-nagyobb sátorban. S bár zavart a sok elárvult épületalap, a fősátorban meghallgatott beszélgetés az emlékeimben élő hangulatot idézte: a Kárpát-medence magyar politikai szervezeteinek vezetői számoltak be a közösségükben az elmúlt egy esztendőben történtekről. És volt bőven miről beszámolni. Sikerekről és kudarcokról egyaránt. Megható, ugyanakkor hátborzongató volt hallgatni a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökének beszámolóját. Azon túl, hogy a szervezet idősebb, mint az önálló Ukrajna, az alelnök elégtétellel nyugtázta, hogy országuk viszonylatában Kárpátalja a béke szigete, a ritka kivételtől eltekintve, a térséget elkerülték a hadi események. Üröm az örömben, hogy a háború sújtotta országban kivételt képviselő térségbe a keleti országrészből menekültek tömegeit vonzotta a békés hangulat, s a menekültek tömegét nemcsak egyének, családok, hanem vállalkozások is alkotják, megváltoztatva a régió arculatát. A relatív béke helyett azonban a szó igazi értelmében vett békére áhítoznak a kárpátaljai magyarok. És nem csak ők. A Kárpátaljával szomszédos felvidéki magyarság képviselője a közösség politikai kudarcairól adott számot: az idei választások alkalmával sem sikerült magyar szervezet képviselőit bejuttatni sem az európai parlamentbe, sem a szlovák törvényhozásba, annak dacára, hogy a helyi hatóságok szintjén megerősödtek. A szlovéniai, muravidéki magyarok közképviseleti szervezetének képviselője szerint közössége tartja magát, számbelileg se nem gyarapodott, se nem fogyott, intézményei pedig a szlovén és a magyar állam támogatását egyaránt élvezik. A horvátországi magyarság eddig megszerzett pozícióinak megőrzését tűzte ki célul az idei szuperválasztási évben, és örömmel számoltak be arról, hogy ezt a célt elérték, a közösség győztesen került ki a választási megmérettetésből, kormányzati pozícióból járulhatnak hozzá a közösség számára fontos célkitűzések megvalósításához. Látványos eredményekről számolhatott be a szerbiai, vajdasági magyarság képviselője, a magyar szervezet sikeresen vette mind a tartományi, mind a köztársasági választási versenyt, erősítette részvételét a vajdasági és a belgrádi parlamentben, a tartományi és a köztársasági kormányban egyaránt. Sokat mondó számadat, hogy a legutóbbi népszámláláson 184 000 szerb állampolgár vallotta magát magyarnak, s ez a közösség 65 000 szavazatot adott a Vajdasági Magyar Szövetségre. A körképet a 18 ország magyar szervezeteit tömörítő Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének bemutatása, tevékenységének és annak eredményeinek ismertetése egészítette ki. A hazai helyzetet bemutató RMDSZ-es és Erdélyi Magyar Szövetségi politikusok egybehangzó előadására nem térek ki, a hazai állapotok, a magyar szervezetek munkája és az eddigi választások eredménye nem ismeretlen hallgatóink számára. A beszámolókat a magyar nemzetpolitikát alakító és megvalósító magyar kormányzati tisztségviselők támogató hozzászólása egészítette ki. A beszélgetés hangulata a bálványosi, hajdani tusványosi beszélgetések hangulatát idézte, s bár csodálkozom, mikor telt el harminchárom eseménydús esztendő, elégtétellel nyugtázom, hogy vagyunk. Megvagyunk és még terveink vannak. Közösségként is…