Holnap kezdődik Csíkszeredában a Régizene Fesztivál. Amint a megelőző sajtótájékoztatón ránéztem az ott jegyzetelő médiamunkásokra, nem volt nehéz megállapítanom, hogy bizony valamennyien jóval fiatalabbak, mint a rendezvény maga.
Valóban, a városban 1980-ban álltak először színpadra a helyi Barozda illetve a Kájoni együttesekbe tömörült zenetanárok, hogy a kor művelődéspolitikájától eltérően valamiféle európai zenei nyítást is mutassanak a közönségnek, de – nem sokáig tehették. 1986-ban ugyanis az egyre népszerűbb Régizene Fesztivált betiltották és a rendszerváltásig kellett várni, hogy újra megindulhasson a helyi és megyei önkormányzat közös szervezésében, majd 2005-ben a Hargita Megyei Kulturális Központ vette a szárnyai alá. És nem akármilyen sikerrel, hiszen az addig leginkább hazai együtteseket felsorakoztató rendezvény nemzetközivé vált, a fesztiválra egyre több európai országból érkeztek vendégegyüttesek, soraikban a régizene legkiemelkedőbb európai előadóival.
2008-ban a Csíkszeredai Régizene Fesztivál az Európai Régizene Fesztiválok Hálózatának a teljes jogú tagjává vált és a Hargita alatti rendezvényeket immár számon tartják a kontinens majd minden országában.
A fesztiválokat minden évben kiváló magyar, román és angol nyelvű háttéranyagok kisérik, amelyek tisztelgésként az elődök munkája iránt minden formájukban megőrizték az egykori jelképet, az emblematikus figurának választott fuvolás kisfiút, Mérey András igen szép és sokatmondó grafikáját, amelyet még 1980-ban készített, amikor a fesztivál teljes arculatának kialakítását is rábízták.
Ezt követően a kulturális központ munkatársai, a fesztivál vizuális anyagainak a készítői évről-évre átmentették ezt a manapság már márkajelnek tekinthető örökséget és beépítették minden olyan többnyelvű kiadványba, amelyek a több napos rendezvénysorozatokat kisérik, akár hagyományos nyomtatott, akár digitális változatokban.
Nincsen ez másképpen az idén sem, a holnap 18 órakor a Mikó-várban kezdődő fesztivál igen gazdag műsorfűzete, amelyet Szabó András zenetanár szerkesztett, részletesen kitér a fellépő tizennégy hazai és külföldi együttesre, Filip Ignác Csaba brassói művészeti vezető pedig a sajtótájékoztatón elmondotta, hogy az idén a rendezvény a párhuzamokat és az ellentéteket igyekszik bemutatni a különböző zenei műfajok és korszakok között. A régizene, a népzene, a kortárs zene, a hangos és a halk, a keleti és a nyugati, a vokális és az instrumentális zene, a női és férfi zeneszerzők alkotásainak szoros egymásutánisága jó alkalmat nyújt elgondolkodni, átérezni a régizene történelmi távlatait a középkori, a kora reneszánsz és a reneszánsz, a korabarokk és a barokk, a rokokó, a 19. és 20. század dallamvilágán át – fogalmazott a neves szakember.
Az idei régizene fesztivál egyénként kirajzik a város köré, a környező községekben is fellépnek az együttesek, és igen figyelemreméltó, hogy a jövő vasárnapi szabadtéri zárókoncertre bevonják a nemrég jelentős európai, országos, megyei és helyi pénzügyi forrásokból felújított csikszentimrei Henter-kúriát is. Persze, a kulturális központ igazgatónője, a Ferenc Angéla által vezetett csapat közben gondoskodik arról is, hogy az immár hagyományos Régizene Nyári Egyetem, a mesterkurzusok kifogástalanul működjenek.
Említettem már a néhai Mérey Andrást. De számomra roppant rokonszenves az is, hogy az idén elhunyt Boér Károly marosvásárhelyi rádiós szerkesztőről, a fesztiválok hű krónikásáról sem feledkeztek meg, hiszen a művészeti kuratórium egykori tagjának a neve ott szerepel a műsorfűzetben, sajnos, már gyászkeretben.
Igy telik-múlik az idő, miközben egy valami minden bizonnyal nem változik: a zene, legyen régi vagy új, megmarad örök kisérőtársunknak.