Közismert a vicc, miszerint két, a hidegháború idején szembenálló ország vezetői eldöntik, hogy sportvetélkedőn mérik össze erejüket. Nyilván, egyikük nyert, a másik veszített. A nyertes ország sajtója úgy tálalta az eredményt, hogy a vetélkedőn elsők lettek, az ellenfél sportolói pedig az utolsó helyen végeztek. A vesztes ország sajtója azonban azt írta, hogy sportolói másodikok lettek a rangos vetélkedőn, az ellenfél képviselői pedig az utolsó előtti helyen végeztek. Hirtelen ez az elfelejtett, de a propaganda működését híven tükröző adoma jutott eszembe egyik hírportálunknak az érettségi vizsga eredményeit ismertető beszámolóját olvasva, miszerint „Magyar diáké a Hargita megyei második legjobb eredmény”. Bizonyára nem lenne groteszk ez a mondat, ha nem Hargita megye, hanem teszem azt az egyetlen magyar tannyelvű iskolával rendelkező Bukarest szerepelne benne, valóban figyelmet érdemelne a diák teljesítménye. Hargita megye kapcsán – ahol a diákok mintegy kilencven százaléka magyar tannyelvű iskolában tanul – kissé hamisan cseng a siker, ugyanis a románul tanuló érettségizők adják a legmagasabb osztályzatokat elért diákok zömét.
Komolyra fordítva a szót: nincs minek örvendjenek Hargita megyében sem a diákok, sem a tanárok, sem a szülők az érettségi vizsga eredményei kapcsán. Míg Kolozs megyében az országos átlag fölött, Hargita megyében mélyen az országos átlag alatt teljesítettek a magyar nyelven tanuló diákok az idei maturán. Az érettségin részt vett diákok 76,4 százaléka vizsgázott sikeresen – jelentette ki Ligia Deca tanügyminiszter tegnap, a vizsgasorozat eredményeinek közzétételét követően. A tárcavezető szerint ez az eredmény 3,6 százalékkal jobb arány az egy évvel korábbinál, amikor a diákok 72,8 százaléka kapott átmenőjegyet a vizsgán az óvások elbírálása előtt.
Lévén, hogy szeretünk rangsorolni – ezzel is jelezve oktatási rendszerünk másik rákfenéjét: az állandó és olykor értelmetlen versengést –, idézzük a megyék rangsorát is e vizsgák eredményeit tekintve: a Kolozs megyei diákok érték el a legjobb vizsgaeredményeket, ugyanis az érettségire jelentkezők 88,9 százaléka érte el a hatos átlagot, azaz vizsgázott sikerrel, Galac megyében ez az arány 88,5 százalék, Brăila megyében 87,5 százalék, Bákó megyében 87,9 százalék és Brassó megyében 87,4 százalék. A rangsor másik végén az Ilfov megyei diákok állnak 61,3 százalékos sikerrátával, Hargita megyében a diákok 63,5 százaléka szerzett átmenő osztályzatot, lemaradva a Giurgiu, Mehedinţi és Teleorman megyei diákok mögött, e déli megyékben az érettségizők 67 és 69,3 százaléka vette sikerrel a vizsgasorozatot.
Visszatérve a rangsorolásra: csak azonos dolgokat lehet összehasonlítani, azonos viszonyítási alap szerint. Kedvenc matematikatanárom hajdanán azt mondta, hogy a körtét csak a körtével lehet összeadni, az almát az almával, ugyanis ha keverjük a kettőt, marmeládét kapunk. Tehát hamis eredményre vezet a románul és a magyarul tanuló diákok érettségi eredményeinek összevetése, ugyanis nem azonos számú vizsgát tettek, utóbbiak több energiát kellett befektessenek, több tudást felhalmozzanak a vizsgákra való felkészülés során. Tény azonban, hogy elégedetlenek lehetünk a magyarul érettségizők vizsgaeredményeivel, ugyanis nem hiszem, hogy a magyar diákok butábbak és felkészületlenek lennének a románul tanuló társaiknál, s azt sem hiszem, hogy a Kolozs megyei magyar diákok okosabbak lennének a Hargita megyei nebulóknál. Ráadásul a Kolozs megyeiek úgy érték el a kimagaslóan jó eredményeket, hogy nem adatott meg számukra, hogy román dolgozataikat kisebbségi oktatásban részt vevő pedagógusok osztályozzák. A baj másutt keresendő: a rendszer hibáinak feltérképzése és korrigálása mellett talán a társadalomban zajló folyamatokat is fel kellene tárni, a bajokat orvosolni, kideríteni, hogy mi az oka a magyar diákok körében az alulmotiváltságnak. Ha ezt nem derítjük ki, nem keressük meg rá a gyógyírt, maradunk továbbra is a kisebbségi létünkön való lamentálással és a keserű pirulát cukormázzal bevonó sikerpropagandával.