Félidő a labdarúgó Európa-bajnokságban, vége a selejtezőknek, kezdődik a kieséses szakasz. Hogy mi miért és hogyan történt mindeddig a németországi pályákon, azt majd önmagában vagy kisebb-nagyobb társaságban leszűri mindenki. Én azon gondolkodtam, hogy hónapok, évek múltán vajon milyen jellegzetességei maradnak meg ennek a tornának. Mert hogy egyetlen nagy nemzetközi fociesemény sem marad következmények nélkül, annyi bizonyos.
Talán emlékszünk még Dél-Afrikára 2010-ben, amikor az európai ismeretlenség homályából egyszerre csak előtűnt és uralkodóvá vált egy fúvós törzsi hangszer, a vuvuzela. Igaz, hogy később fülsiketítő, a bíró sípjelét is elnyomó hangja miatt kitiltották a focimeccsekről, de a vuvuzela nem adta meg magát, bevonult a kisebb-nagyobb tüntetésekre és világszerte olyannyira elterjedt, hogy ma már a világhálóról bármilyen méretben és bármilyen színben bárki megrendelheti, ráadásul meglehetősen olcsón, ha éppen fújdogálni támad a kedve.
Az idén mindenképpen újdonságszámba ment a nagy szurkolói tömegek mozgása. Amíg régebb a stadionokban lehetett üres helyeket látni, most ennek már nyoma sem volt. A fapados repülőjáratok elterjedésének köszönhetően a résztvevő országok szurkolótáborai egyre nagyobb számban utaztak el a mérkőzésekre, közösen vonultak fel és hét-nyolc eurós sörárakkal mit sem törődve, hihetetlen mértékben fogyasztottak a németek kedvenc italából, több éjszakára is lefoglalva a vendéglátó helyeket. Mindez azt is jelenti, hogy covidjárvány, háború, energiaválság és mindenféle más panaszok ellenére az életszínvonal és a jövedelmek emelkedtek.
De volt és alighanem lesz még valami, ami maradandó: az a most kibontakozó szurkolói humor, amely ezekben a napokban a kézzel írt táblákon vált egyre gyakoribbá és az állandó tévé közvetítések nyomán egyre elterjedtebbé. Kezdődött azzal, hogy a svájci nemzeti eledel, a különleges borokban olvasztott sajt, a fondü jobb mint a magyar gulyás, azután párhuzamba lehetett állítani a pálinkát a whiskyvel, a sonkát a kolbásszal, a női szoknyát a hagyományos nemzeti skót viselettel, a kilttel, sőt mi több, a két neves Formula 1-es autóversenyzőt, az osztrák Niki Laudát a holland Max Verstappennel is.
A közösségi oldalak szurkolói és kommentáló tábora pedig hihetetlen mértékben felduzzadt és szavaik, mondataik azonnalivá váltak. Olyannyira, hogy már mérkőzések közben is érkeztek a világhálón azonnal olvasható, akár a szobákból, akár a szurkolói övezetekből, akár éppen a stadionokból érkező vélemények, amelyekben csak úgy sziporkáztak a szójátékok és átalakított szólásmondások. Persze, én a magyarokból csipegettem.„ Az angolok miatt csehül állunk”- hallattszott a panasz az egyik mérkőzés után, de az sem volt mindennapi, amikor valaki a selejtezők utolsó estéjén így fakadt ki: „ belenyomtak minket a tejbegrúzba.” Azután a lehetséges kieséseket övező állandó matekezésnek is többszörösen megadták a magukét, most csak két érdekes mondat. Az egyik: „ Az állandó számolgatás olyan, mintha valaki azért drukkolna, hogy dőljön el a szomszédasszony, Mariska néni befőttes polca, mert akkor nekünk is lesz befőttünk.” A másik pedig. „ Magyarországon a jövőben egészen biztosan csökkeni fog a matektanár hiány.”
Nos, az Európa-bajnokság folytatódik, a labda kerek, sőt mi több, még a kezezést érzékelő mikrochippel is el van látva, ami minden bizonnyal a videóbiráskodás mellett a jövőben is megmarad. Mi viszont maradjunk meg a humorunknál, mert bármi legyen a vége, újabb meccsek és újabb nemzedékek jönnek majd a labdarúgás világszínpadának és nemzeti kínpadának megállíthatatlan, globális látványában és a földkerekséget átfogó, üzleti életében.