Kedves hallgatóim, úgy gondolom, most túl a választási kampányok hatalmas szózuhatagain, érdemes egy kicsit derülnünk is.
Van nekem az íróasztalomon egy noteszem, amelyre amolyan Karinthys áthallással azt írtam fel, hogy így írunk, így beszélünk mi, méghozzá több fejezetre bontva és ebből szeretnék néhány mondatot idézni. Nem lényeges az, hogy mikor és ki mondta-írta, de mindenképpen leírt, elhangzott a nyilvánosságnak szánt magyar szavakról van szó.
Hadd kezdjem a túlbeszéléssel. Miért ne bonyolítanánk azt, amit egyszerűen is el lehet mondani? És most idézetek következnek. “Hogyha megyünk a természetbe, vigyázzunk, hogy elkerüljük az érintkezést a viperával.” “Figyeljük meg a szabadban, hogy a méhek lelki kódolásának igazi létértelme a munka, egész életük a takarékosság és az édesség körül forog.” “A piacon a nagy választék lehetővé teszi, hogy a nyugdíjasok a normális táplálkozást fenn tudják tartani.” Azaz, immár túl az idézeteken, egész egyszerűen figyeljünk arra, hogy mit eszünk, hogyan röpködnek a méhek és ne marjon meg a vipera.
Noteszem második fejezetében, a nemzeti nagyotmondások sorában, többek között a következőket jegyeztem fel. Megint idézetek következnek. “A fiatal lány azért tért haza, mert honvágya legyőzte a koktélok világát.” “A világon a legcsodálatosabb dolog, hogy itthon az ember csinál egy bográcsot és annak kapargatja az alját.” “ Magyarországon magyar embernek csak magyarul érdemes zenélni.” “Most már, évek teltén, elmondhatjuk, hogy a nemzeti vágta az valóban nemzeti vágta.” „Brüsszelben elfelejtik, hogy mi nem nyuszik vagyunk, hanem a csodaszarvas népe.” “ Székelyföld egyik legnemzetibb sportja a sísport.” “A falunapokon van bőven kürtöskalács, ez az igazi faszénen sült székelyföldi hagyomány.”
Harmadik fejezetként a szólásmondások és idézetek keverednek. Megint két idézet következik. Az egyik: “ Az 1640-ben született Szenttamási Máthé püspök most felébredt sok évszázados Csipkerózsika álmából.” A másik: “ Azt mondta Bartók Béla, hogy cinkosok között vétkes, aki néma.” Persze, ez utóbbit Babits mondta, az előbbiben pedig Csipkerózsikát egy királyfi csókolja életre, amit egy püspökkel enyhe fejcsóválások közepette aligha tudna megtenni.
És hadd zárjam feljegyzéseimet néhány politikai célzatú mondattal. Vigyázni kell, figyelmeztetett az egyik hírmagyarázó, a béke és a háború törékeny egyensúlyhelyzetével, mert – és most jön az idézet – “a német külügyminiszter 360 fokos fordulatokat szokott tenni.” Azután azért is nagyon résen kell lenni – megintcsak idézet –, mert “a politikusok a maszlagot nemcsak egymás előtt, hanem a választók előtt is húzigálják.” Persze, húzigálni a mézesmadzagot szokták és aki 360 fokot fordul, az ott van, ahonnan elindult.
Ezért csak csinján bánjunk a fűn-fán termő elemzőkkel és helyettük használjuk a józan eszünket. “A szakértők politikai eszmecseréje a legtöbbször annyit ér, mint a szülőértekezlet az árvaházban” – írta le valaki ezt a nagyon mélyértelmű és megfontolásra érdemes mondatot. Azaz – és ezzel az idézettel zárom mai jegyzetemet – „mindig szálljunk úgy magunkba, hogy ne essünk melléje.”